Néhány nappal ezelőtt Máltán másodszor is ifjúsági Európa-bajnok lett a KSI SE fiatal
reménysége, Maros Barbara, aki most nem kisebb feladatra vállalkozik: meg akarja szerezni a belgrádi EYOF-aranyérmet is.
Korábban csupán Karakas Hedvignek sikerült ez a bravúr a magyar dzsúdósok közül: kétszer egymás után megnyerni az ifjúsági Európa-bajnokságot. Maros Barbara Máltán véghez vitte a bravúrt: egy évvel miskolci diadala után ezúttal már a 48 kilogrammosok között játszották el tiszteletére a Himnuszt.
(Az eredeti cikk itt!)
– Hogyan lesz egy kislányból dzsúdós?
– Édesapán dzsúdózott, és akkoriban nem nagyon lehetett bírni velem, ezért levitt magával a nyári edzőtáborra, a KSI-be.
– És rögtön megtetszett ez a sport?
– Azt nem mondanám. Sőt, kezdetben sokat cirkuszoltam, hisztiztem, nem volt kedvem a dzsúdóhoz, nem tetszett. Aztán a következő nyáron megint ott voltam az edzőtáborban, aztán itt ragadtam.
– Ki volt az első edződ?
– Szombat Attila. Mindennek már tíz éve…
– Jelenleg ki irányítja a munkád?
– Nálunk korosztályokért felelnek az edzők, úgyhogy most Preiszler Gábor az edzőm, aztán Pánczél Gábor lesz, míg Tóni bácsi (a magyar dzsúdó első olimpiai helyezettje, az 1972-es nyári játékokon ötödik Hetényi Antal – a szerző) mindenkire figyel. A technikázós edzőpartnerem Juracsek László, de összevont edzéseken egészen a nagyokig, mindenkivel együtt edzünk.
– Kik a legnagyobb ellenfeleid?
– Mindig más és más, vagyis valakire mindig érdemes figyelni. Az Európa-bajnokság előtt az orosz és az ukrán lányra készültünk, mind a kettővel össze is hozott a sors.
– Máltán minden ellenfeled ipponnal győzted le. Ilyen egyszerű Európa-bajnokságot nyerni?
– Dehogy… Nem könnyű. Reméltem, hogy sikerül, úgy éreztem meg is dolgoztam érte, de az előtte lévő versenyen például elvert az orosz lány. Aztán a sorsolás őt sodorta elsőként az utamba. Amikor megtudtam, leolvadt a mosoly az arcomról, de az edzőm biztatott, mondta, hogy felkészültem rá, meg tudom verni. Szerencsére hamar sikerült elintéznem Szurakatovát.
– Meg szoktad nézni a sorsolást, vagy csak a következő ellenfeledre készülsz?
– Mindig végignézem az egészet. Máltán a nehezebb ágra kerültem, így aztán a második körben is kemény ellenfél következett, az angol Edwards. Tőle is tartottam egy kicsit, hiszen ő is a súlycsoport legjobbjai közé tartozik, de aztán ez a meccs még hamarabb véget ért, dobtam egy vazarit, aztán kihúztam a karját.
– Van olyan technika, amiben még sokat kell fejlődnöd?
– A földharcban mindenképpen, ebben érzem magam a leggyengébbnek.
– Azért erről az ellenfeleid nem mindig vélekednek így. Hogyan győzted le a harmadik riválist?
– Az elődöntőben a finn Ikala jött, őt egy válogató versenyen már elvertem, akkor együtt döntőztünk. Ellene kevésbé izgultam, aztán nem lett olyan hamar meccs, mint az előző kettő, de végül kisbelsővel eldobtam. A döntőben az ukrán Krot volt az ellenfelem, alacsony, tömzsi lány, elég erős dzsúdós, vele szenvedtem egy kicsit. Először gyomorszájra estem, de aztán felkeltem, majd a második fogásból leestünk a földre, ahol kihúztam a karját.
– Ennyi sikeres meccs felidézése után bizonyára kellemetlen egy másik, nem is olyan távoli emléket felidézni…
– A junior-világbajnokságot?
– Annyit sokan tudnak a történtekről, hogy elutaztál Santo Domingóba, ám egy nevezési mulasztás miatt nem léphettél tatamira. Mi történt?
– Én azóta sem feszegettem ezt a témát. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy mi történt, nem tudom, és nem is érdekel. Próbálom elfelejteni, ez van, túl kell lépni. Amikor elkezdődtek a csarnokban a súlycsoportom meccsei, először sírtam, aztán elkezdtem figyelni a leendő ellenfeleket. Jó formában voltam, de a legtöbb résztvevőnél három-négy évvel fiatalabb, ki tudja, mi történt volna, ha indulhatok…
– Apropó, súlycsoport. Egy éve, Miskolcon még a negyvennégy kilósok között nyertél. Azóta sikerült beleerősödni a negyvennyolcba?
– Úgy érzem, hogy igen. A súlyom ötven kilónál tartom, úgyhogy a fogyasztással sincs különösebb gondom.
– Az idén találkozol még a juniorokkal?
– Igen, az őszi Európa-bajnokságon. Még nem ismerem olyan jól azt a korosztályt, mint az ifiket, nem tudom, mi vár majd rám. Lyonban például ötödik voltam, Berlinben nyertem a juniortornán, jó lenne az Eb-n is dobogóra állni.
– És milyen tervekkel indulsz Belgrádban az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesziválon?
– Szeretném azt is megnyerni. Nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne…
Forrás: Judoinfo
