Obata Toshishiro Kaiso, a shinkendo alapítója, az utolsó szamurájok leszármazottja, számos akciófilm szereplője hazánkban tartott szemináriumot. A budomagazin.hu készített interjút a nagymesterrel.
– Azt hiszem, méltán nevezhetjük Önt az utolsó szamurájnak… Egyetért ezzel?
– Sok utolsó szamuráj van… Én egyike vagyok az utolsóknak.
– Ön a shinkendo alapító mestere. Mit kell tudni a shinkendóról, miben különbözik más kardvívó stílusoktól?
– A shinkendo alapjelentése, hogy az élet
művészet. Japánban, ha valamire azt mondják: “csináld shinken módra”, az azt jelenti: végezd komolyan, pontosabban! Továbbá a
shin igazit is jelent. Tehát az élet legyen shinken: törekedni kell a
jó életre, Ezt értem az alatt, hogy az élet
művészet. A shinkendo edzések a testet fejlesztik, a legfontosabb szellemi tanítás pedig az, hogy az életűnk
művészet, tegyük jóvá! Ez a shinkendo jelentése!
– Mit gondol az ősi harcművészeti tradíciók megtartásáról ma, a full-contact versenyek korában?– Manapság, ha egy harci helyzetben kardot használnának, az talán csak a gerillaháborúkban lenne hatásos. Ma már más fajta fegyvereket használnak; a szellemiség a legfontosabb. A harcművészetek átalakultak sportokká, és egy sportversenyen pedig mindig a győzelem a cél. Eredetileg a
szamurájszellemiséget a
bushido fejezte ki. Ennek nem a küzdelem állt a középpontjában, hanem az, hogy hogyan élhetünk jobb életet. Hogyan legyünk őszinték, hogyan gondoskodjunk más emberekről, hogyan fejlesszük magunkat, életünket és főleg szellemünket. Ez a bushido lényege. Ha van pénze az embernek, de az élete sivár, akkor az
nem egy jó élet. Akkor tehetjük jóvá, ha a pénzzel segíthetünk másokon, törődhetünk más emberekkel, és emellett a mi életünk is jó marad. Ez a legjobb eset. Erről szól az eredeti bushido, nem a harcról.
– Ön játszott számos filmben, általában negatív szereplőként. Nem szerette volna inkább a jót, a főhőst játszani?
– Az Egyesült Államokban élek, az ottani moziközpont: Hollywood. Én ázsiai ember vagyok, ezért az ottani filmes cégek producerei rám a rosszfiú szerepet osztották. Ezek a filmek egy kaptafára készültek. Egy nap majd több olyan ember lesz, mint Kitano Takeshi, akik meg fogják változtatni a hollywoodi filmes társadalmat. A legutóbb egy tudományos műsorban szerepeltem, ami arról szólt, hogy mekkora sérülést okoz egy ütés, egy rúgás vagy egy baseballütő. A műsor végén a karddal történő vágásról beszéltem. Az ilyen filmekben nincs szó
jó vagy
rosszfiúkról. Az utolsó jelenet tanulsága az volt, hogy a karddal történő vágás a legveszélyesebb. Az aikidóval vagy karatéval össze nem hasonlítható sérülést lehet vele okozni. Ebben a témában készült egy három órás dokumentumfilm.
– Nade mit adhat a kard a huszonegyedik század emberének?
– A modern idők emberei sok stresszhatásnak vannak kitéve. Okozhatják ezt a munkahelyi, családi gondok, de például az autóvezetés is. Amikor lejönnek a dojóba edzeni, és formagyakorlatokat vagy páros küzdelmi gyakorlatokat végeznek fakardokkal, megtanulnak odafigyelni más emberekre. Amikor igazi kardot használnak, olyan érzés kerítheti hatalmukba őket, amit az ősi időkben is érezhettek a kardvívók. Ma autókkal járunk, internetezünk, kávét iszunk, a világ számos konyháját kipróbálhatjuk. Ha igazi karddal rizsszalmát, bambuszt vágunk, vagy, ha csak gyakorolunk, százötven-kétszáz, akár nyolcszáz évvel ezelőtt érezhetjük magunkat a szamuráj időkben. Mindezt a
kardon keresztül. Ez az érzés egy iaitóval vagy egy életlen rossz minőségű karddal nem érezhető. Lövést leadni egy igazi fegyverrel, vagy éppen játékpuskával, teljesen más élmény. Ezért használunk igazi kardot…
– Mi a véleménye Magyarországról?
– A magyar emberek nagyon komolyak és nagyon eltökéltek. Az ősi időkben a szamurájok két kardot használtak. Japánban, Miyamoto
Musashi lett híres a két kardos technikáiról. Magyarországon Kinizsi Pál a XV. században. Tudom, hogy Magyarországon is vívtak két karddal, meg persze eggyel is. A kendóban csak bambuszkardot használnak, az iaidoban általában iaitót, a shinkendóban igazi kardot használunk. Nem küzdünk éles karddal, csak próbavágásokat végzünk vele. Így a stressz eltűnik, és az elme megtisztul. Majd, amikor az emberek hazatérnek, már nyugodtak és stresszmentesek lesznek, és ez nagyon fontos.
– Ha jól tudom, a jövőben komolyan számol Magyarországgal?– Szeretném, ha a shinkendo mindjobban elterjedne. Ebben az országban is van már több csoport, és nemcsak Budapesten, más városokban is. Szeretnék egy shinkendo falut építeni, shinkendo dojóval. Pénteken, szombaton és vasárnap tachiuchi bemutatók lennének, lehetne lovagolni tanulni, vagy akár jöhetnének emberek, akik egészséges japán ételeket árulnának. Ezekhez itt olcsóbban lehetne hozzájutni. Aki ott enne, biztosan egészségesen táplálkozna. Az emberek örömüket lelnék a harcművészetek figyelésében, és ha tetszene nekik, csatlakoznának hozzánk. Aztán ilyen faluból minden kontinensen létre lehetne hozni egyet-egyet. Ezután egy európai szeminárium alkalmával a világ összes dojójából jönnének ide emberek – néhány napot edzéssel töltenének, megnéznék Budapestet, vagy néhány megmaradt várat az országban. Ezt élveznék az emberek. A külföldiek mind megfizetnék, és ez az ország gazdaságának is jót tenne. Ez a tervem.
A fordításban közreműködött: Lukács Péter
www.shinkendo.hu
>>> Obata Kaisho szemináriuma Veresegyházán
>>> Obata Kaiso – a kard mestere VIDEO
Comments
comments
