A szlovák Jozef Mihalec nem bírt Sárközi Róberttel. A magyar harcos Kecskeméten megszerezte a WPKC Professional Europian Freefighting MMA Champinship bajnoki övét.
– Nagyon sokat dolgoztunk ezért, és régóta vágytam már arra, hogy itthon játsszak egy címmeccset. Ezúton is köszönöm a sok lelki és fizikai segítséget edzőimnek – Lehoczky Csabinak, Nagymihály Zoltánnak és Kulcsevics Csabának-, a judósoknak, a bokszolóknak, a birkózóknak, a jiu-jitsusoknak és a rugbyseknek, és köszönet a szponzoroknak is, hogy anyagilag segítenek. 
Fotók: Hangyási Dávid Botond
– Gondolom, a hazai meccsekre még jobban kell készülni…
– Mindig nagyon sokat készülök a meccseimre, soha nem megyek be a ketrecbe vagy a ringbe anélkül, hogy ne tudjam elmondani: én mindent megtettem. Erre a meccsre talán még többet edzettem – hazai közönség előtt nem semmi címmeccset játszani.
– Sokan támadtak különböző fórumokon, hogy tőled látványosabb mérkőzéseket szoktak meg; ez nem volt elég pörgős és véres.
– Nem tudtunk az ellenfélről semmit, még annyit sem, hogy álló- vagy földharcos. Az edzőim összedugták a fejüket, és úgy döntöttünk: szépen, puhatolózva, taktikusan kell “játszani”, és meg kell várni, hogy ő kezdeményezzen. Ezért most egy higgadt, visszafogott és technikás meccset kellett játszanom, és nem engedhettem meg magamnak, hogy forrófejű legyek.
– Úgy hallottam, hogy fogyasztanod kellett, hogy hozd a súlyodat. De azt is hallottam: ez nem ment olyan könnyen…
– A hír igaz: 90 kilóról fogyasztottam be 85-re. Nekem a fogyás nagyon nehezen megy, mert egyszerűen imádok enni! Nem tudok koplalni, mert ideges leszek a fogyókúrától. Sajnos még a meccs előtt két nappal is 86,5 kg voltam, úgyhogy pénteken valóban nem ettem a salátákon kívül semmit. Péntek este 9-kor volt a mérlegelés. Mindenki meglepődött, és felderült azon, hogy egy nagy elemózsiás zacskóval érkeztem, és amint hivatalosan is kimondták, hogy 84,6 kg vagyok, azon nyomban falatozni kezdtem.
– Avass be bennünket a részletekbe! Hogy telik a küzdelem napja?
– A megmérettetés előtti éjszaka mindig jót alszok, ezzel soha sincs bajom. Azt mondják, hogy ez egy jó versenyzőtípusra vall. A nagy nap reggelén felkelek, reggelizek egy nagyot, mert utána már banánon, csokin, szőlőcukron kívül nem nagyon eszek mást. Sokat alszok, és annyit pihenek, amennyit csak tudok. Sokszor átgondolom, hogy mit hogyan kellene csinálnom, főleg, ha ismerem az ellenfelemet. Amikor meglátom a ketrecet vagy a ringet, akkor már érzem a harci kedvet, de ennek ellenére viszonylag nyugodt tudok maradni. Bemelegítés után már türelmetlen vagyok, alig várom, hogy végre eljöjjön az én időm, és szólítsanak.
Mikor megindulunk befelé és dübörög a zene, na akkor jön az adrenalinbomba, és harcra készen lépek be a ketrecbe. Készen állok, mint egy spártai katona. Meccs közben tisztán hallom az edzői utasításokat, amiket mindig higgadt fejjel próbálok követni. 
– Hol láthatunk legközelebb harcolni? Tudod már, hogy mikor lesz az első címvédő mérkőzésed?
– Legközelebb május 19-én Budapesten, a Viadal 3 elnevezésű rendezvényen indulok. Ellenfelem egy 90 kilós horvát fiú lesz, Mario Celinic. Annyit tudunk róla, hogy földharcos. A címvédéssel kapcsolatban egyelőre nem tudunk semmi konkrétumot, csak annyit, hogy félévente kell megvédeni a címet. Akit érdekel, az a budomagazin.hu blogrovatában azonnal hírt kaphat a velem történtekről…
>>> Nézze meg a küzdelem képeit itt!!!
