Lehetetlen úgy beszélni a női MMA-ról, hogy ne bukkanjon fel Debi Purcell ketrecharcos, fekete öves vale tudo mester neve. Debi most bepillantást enged világába, ahol megismerhetjük gondolkodásmódját. Izgalmas lesz.
Az elejére: néhány Debi eredményei közül: az első nő, aki a King Of The Cage sorozatban versenyzett. Ultimate wrestling világbajnoki címvédő, Hook-n-Shoot Revolution bajnok. Ultimate wrestling Minnesota bajnok. Az első női No Holds Barred torna sztárja. Fekete öves Ruas Vale Tudo-ban és taekwon-do-ban. Nevada állam TKD bajnoka…
– Hogyan kerültél kapcsolatba az MMA-val?
– Anno az első UFC torna kapcsán ismertem meg az MMA-t, amikor Huntington Beachen edzettem az első UFC versenyzőkkel egy klubban. Megigézett a dolog. Akkoriban még csak kick-boxot és ökölvívást gyakoroltam a TKD mellett. Körülbelül hét évvel ezelőtt kezdtem el a Brazil Jiu Jitsu-t. Azután eljutottam a vale tudo-ig.
– Mióta gyakorolod a küzdősportokat?
– Majd 15 éve.
– Milyen stílusokat műveltél eddig?
– Kick-box, boksz, Jeet Kune Do, TKD, BJJ, muay thai, birkózás és vale tudo.
– Miből áll egy edzésnapod?
– Kétszer, gyakran háromszor edzek egy nap. Sokban függ a hangulatomtól. Szoktam úszni, futni, súlyokkal dolgozni. Mindig ügyelek arra, hogy változatos legyen az edzésprogramom. Variálom az álló- és földharc edzéseket. Nem szeretnék “egydimenziós” harcos lenni. Ha éppen nem küzdök, akkor csiszolom a technikám, fejlesztem a stílusom, és próbálok új dolgokat kitalálni.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének megismerkedni az MMA-val?
– Úgy gondolom, hogy mielőtt bárki versenyzésre adná a fejét – legyen az férfi, vagy nő – LEGALÁBB egy évig keményen készüljön rá! Elég szomorú, hogy nálunk lányoknál sokan pár hónapos edzés után már versenyeznek. Örülnék, ha lenne egy népes amatőr divízió, ahol fiúk és lányok tapasztalatot gyűjthetnének biztonságos körülmények közt, mielőtt profi harcosként indulnának a tornákon. Remélem, hamarosan megtörténik ez, hiszen addig nem számíthatunk a sportágunk elfogadására, amíg a kisebb menedzserek edzetlen fightereket fizetnek le pár százassal, hogy a ketrecben veressék össze magukat. Szomorú számomra, hogy a világ egyik legizgalmasabb sportjára úgy tekintenek, mint gengszterek verekedéseire…
– Miért ragadtál az MMA-ban?
– Azért, mert ebbe minden beletartozik, amit az eddigiek során tanultam. Ez egy igazán izgalmas sportág, ahol rengeteg tudásra, tapasztalatra van szükség, ugyanakkor mindig lehet tanulni valami újat, így nem válik unalmassá.
– Mi az edzésmunkád legfontosabb része?
– A mentális felkészülés. Mindig emlékeztetem magam arra, hogy miért dolgozok, miért edzek és versenyzek ebben a kőkemény sportágban.
– Ki az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rád a felkészülés során?
– A mesterem, Marco Ruas. Amellett, hogy nagyon sok technikai dologra megtanított, sokat tanultam tőle az emberségről.
– Azután, hogy elkezdtél edzeni, másként tekintettél azokra a fiúkra, akik nem edzenek, vagy nem tudnák megvédeni magukat egy verekedésben?
– Nem! Sosem gondolkodtam így. Könnyebben megértem magam azokkal, akik szintén edzenek, de nem nézek le senkit azért, mert nem verekszik. Ez a sport nem mindenkinek fekszik. Nem vagyunk egyformák.
– Amikor BJJ-t gyakorolsz, nem szoktál néha “valószerűbben” dolgozni, hogy kipróbáld, mennyire lenne hasznos a tudásod önvédelemben?
– Személy szerint nem hiszem, hogy csak a Brazil Jiu-Jitsu elég lenne a tökéletes önvédelmi tudáshoz. Persze ez csak az én véleményem. Amikor fiatalabb voltam, átéltem néhány valódi utcai harcot. De akkor is és most is próbálom elkerülni a veszélyes szituációkat.
– Van olyan dolog, amit nem szeretsz edzés közben?
– Néha nagyon nehéz, amikor nálam nagyobb fiúkkal kell gyakorolnom. Ekkor szenvedem el a legtöbb sérülést. De nem sokat tehetek: vagy edzek velük, vagy nem edzek. Az elsőt választom. Természetesen egyik srác sem szereti, ha egy csaj lekopogtatja, és ez ellen mindent be is vetnek. Persze a legtöbbször a nem profik gondolkodnak így, vagy az újoncok. A profik nem akarnak mindenáron megverni, hiszen e nélkül is tudják, hogy jók. Számukra az edzés velem is csak edzés.
– Nem szokott megesni, hogy kevesebbet kell dolgoznod edzésen, mert nő vagy?
– Nem! Ugyanazt az edzésmunkát végzem, mint a fiúk. Néha problémát jelent megfelelő méretű edzéspartnert találni számomra, de ezen kívül minden rendben van, és nem élvezek kiváltságokat, csak mert nő vagyok!
– Ha választanod kellene: két harcos, de kevésbé képzett női harcos meccsét, vagy két képzett férfi összecsapását néznéd meg?
– Minden körülmények közt a két képzett harcos meccsét választanám.
– Szerinted a női MMA-sok utolérhetik a férfiak színvonalát valaha?
– Hiszem, hogy igen. Ezen dolgozunk.
