Edzett test, kemény izmok, rendkívül alacsony testzsír-százalék – sokan ezekért a jellemzőkért sportolnak. De vajon elég-e ez? Kell-e, s ha igen, hogyan kell harcolni a felesleges zsír ellen? A több részletben közölt,
M. Doug McGuff által prezentált írásból kiderül.
A zsír csodálatos anyag. Fajunk számára két jégkorszakon, végtelennek tűnő szárazságokon, éhínségeken át biztosította a túlélést. Nem véletlenül: egy fontnyi (kb. 0,5 kg) zsír 3.500 kalóriát képes raktározni későbbi felhasználás céljára.
Tartalék
 |
Mivel ez a szövet alaphelyzetben “alszik”, szinte semmilyen katabilikus tevékenységbe nem kerül a test számára annak raktározása. Mint az emberi faj tagjai, mindannyian a testünkben taláható zsírnak köszönhetjük létünket. Még elképesztőbb azonban az, milyen sok tévhit kering testünk eme fontos eleme körül.
Talán a legnagyobb félreértés, hogy a zsír egészségtelen. Ellenkezőleg! A zsírnak köszönhetjük, hogy egyáltalán még létezünk! Az emberiség története folyamán az élelem megléte inkább esetleges volt, mintsem törvényszerű. Amikor volt élelem, ettünk, és hozzáférhető energiát tároltunk el a későbbi ínséges időkre. A zsír-raktározás az egészség jele. Azt jelenti, hogy az anyagcsere
készletek bőségesen rendelkezésre állnak, szervezetünk pedig egészséges.
A testzsír extrém túlraktározása viszont már megterheli a testet és egészségtelen. Azonban a túlzott soványság – amely ma divat is -, ugyanolyan egészségtelen. Az egészségtelen testzsír-szint folyamtosan emelkedik. Úgy tűnik, hogy az alkalmazkodás azon típusa, amely biztosította életben maradásunk a történelem folyamán, a modern időkben már az életünkre tör.
Elég csak megkérdezni bárkit, miért olyan túlsúlyos a modern kor embere, s máris szinte mindenkitől ugyanazt a választ kapjuk. A legtöbb ember hiszi, hogy a mai technológiának “hála” elkényelmesedtünk, fizikailag kevésbbé vagyunk aktívak, mint elődeink. Hiszen a fizikai tevékenység kalóriát éget, ebből következik, hogy, ha ma kevesebbet mozgunk, akkor nem tudunk akkora mennyiségű kalóriát felhasználni, mint hajdanán. Ez az érvelés logikusnak tűnik, azonban két okból is sántít.
Elöször is a fizikai tevékenység sokkal kevesebb kalóriát emészt fel, mint hinnénk (később a cikkből kiderül, miért). Az életben maradáshoz képesnek kell lennünk a lehető leghatékonyabban felhasználni az energiánk, hacsak nem akarunk éhen halni, míg maradék erőnkkel élelmet gyűjtögetünk, vagy vadászunk. Másodszor őseink korántsem voltak annyira fizikailag aktívak, mint hinnénk. Az antropológusok a világ különböző tájain vizsgálták a primitív elődök tevékenységét, s az eredmények szerint a vadászó-gyűjtögető életmód egyáltalán nem követelt oly nagy mértékű aktivitást, mint a modern kor emberének mindennapjai.
Ausztráliában az őslakosok egymás mellett használják a modern és ősi élet “vívmányait”. Az ő primitív módszereik miatt kevésbé aktív életet élnek, mint a modern ember. Ezért a népszerű vélemények ellenére azt kell mondani: egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a megnövelt aktivitás a megfelelő megoldás a
modern elhízásra.
A modern kori túlsúlyosság problémája igazából az élelem bőségben rejlik. Az emberi történelem hosszú-hosszú időszakának túlnyomó részét úgy éltük, hogy a nélkülözés mindennapi probléma volt.
Csak az utóbbi – a többihez viszonyított – igen rövid időszakban jutottunk túl ezen a kemény időszakon. A Nagy Gazdasági Válság, a II. világháború lezárása óta nem kell a napi nélkülözéssel szembenéznünk.
Körülbelül 150.000 generáció úgy élte le mindennapjait, hogy a hatékony zsírraktározás létfontosságú volt, 3-4 generáció óta viszont a zsírtárolás elhízáshoz vezethet.
Nem az a probléma, hogy inaktívan élünk, hanem hogy a kalóriákhoz ennyire készen jutunk hozzá. Egy óra kocogással kb. 150 kalóriát égetünk el, de mindössze 30 másodperc alatt pótolni tudjuk némi édességgel. Ételeink “értékét” a kapott adag méretével bíráljuk el. Amikor elmegyünk étkezni teli gyomorral akarunk távozni. Tanulmányok szerint körülbelül 1000 kalória van az elégedett és a jól lakott érzés közt. Még ijesztőbb, hogy 2.000 és 3.000 kalória van a jól lakott és a teljesen telített gyomrú érzés közt.
Ha úgy étkezünk, hogy eszünk, amíg fér belénk, akkor bizony akár 4.000 felesleges kalóriát is magunkhoz vehetünk. Ekkor az sem segít sokat, ha másnap bűnbánóan kocogni indulunk kalóriaégetés céljából. Ekkora mennyiségű kalória ledolgozásához legalább 27 órát kellene folyamatosan kocognunk! Nem az a baj tehát, hogy nem használunk fel elég kalóriát, hanem hogy túl sokat küldünk le a torkunkon!
folyt. köv.
Comments
comments
