Obata Toshihirónak hála: a szamurájok több száz éves harci művészete feltámadt. Legendák, alapismérvek, technikák – ismerjük meg közelebbről ezt a misztikus művészetet!
|
Egy kis történelem…
Egészen a XIX. század közepéig Japán katonai kormányzás alatt állt. A feudális uralkodó kaszt tagjait busiknak, népszerűbb nevükön szamurájoknak nevezték.
A valódi politikai hatalmat a legfőbb katonai hadúr, a shogun birtokolta, aki a névlegesen uralkodó japán császár szolgálatában állt. A szamurájok hűbérúr-hűbéres rendszerben, egyfajta lovagi kódex szerint éltek (bushido), aminek legfőbb szabálya a feljebbvaló szolgálata – akár az életük árán is.
A középkorban, egészen a XVII. század közepéig folyamatos polgárháborúk dúltak az országban a hatalom megszerzéséért a hűbérurak (daimjok) között. Jórészt ez volt az oka annak, hogy a szamurájok folyamatosan gyakorolták a különféle harci technikákat, ezek közül is leginkább a kardvívást.
(Bár a kard kultusza az egyéb kultúrákban is fontos szerepet kapott, de talán sehol sem volt annyira kiemelt szerepe, mint Japánban.)
A XIX. század elején, amikor az utolsó shogun is lemondott hatalmáról Meiji császár javára, a szamurájok előjogai megszűntek. Japán is csatlakozott az ún. “civilizált világhoz”, és a technikai fejlődés útjára lépett.
A II. világháború befejeztével az ország amerikai ellenőrzés alá került, és ekkor egy darabig megtiltották a harci művészetek gyakorlását. Később az aikido, a judo, a karate, a iaido, a kendo, stb. engedélyezett harcművészetek lettek, és igen gyorsan elindultak “világhódító” útjukra.
Az eredeti kardvívás (kenjutsu) már-már teljesen feledésbe merült, és három részre szakadt. A három ág különböző arányban tartalmaz elemeket az eredeti egészből, jellemzőik leegyszerűsítve a következők:
– iaido – formagyakorlatok, a kardhúzás technikái
– kendo – küzdelmi gyakorlatok, versenysport
– battodo – a kardhúzásból történő vágás technikái
Az igazi kard útja
|
OBATA TOSHISHIRO kaiso (a shinkendo alapító mestere), aki számos harcművészeti stílusban összesen mintegy 75 dannal (mesterfokozattal) rendelkezik, az Obata család történelmi hagyományait és kiterjedt harcművészeti tapasztalatait felhasználva újraegyesítette a kardvívás technikáit, és megszületett a SHINKENDO.
Az összetett szó magyar feloldása:
– shin = valódi, igazi, valóságos,
– ken = kard,
– do = út.
Obata mester nagyon átgondolt, sallangmentes, biztonságosan gyakorolható, racionális rendszert épített a hagyományos elemekből. Az volt a célja, hogy az edzéseken körülbelül úgy történjenek a dolgok, mint 300 évvel ezelőtt.
Ezért talán a shinkendo gyakorlatai – természetesen az autentikus stílusokon kívül – állnak a legközelebb azokhoz a technikákhoz, amelyeket a középkor harcosai gyakoroltak Japánban.
A shinkendo részei
A stílus öt részre osztható, a gyakorlás maga pedig ezen öt összetevő egyensúlya (Gorin Goho Gogyo).
1. Suburi – alapgyakorlatok
Három elem adja együttesen a suburi technikákat, amelyek a vívás alapjait adják, és amelyeknek pontos elsajátítása a legfontosabb feladat:
– ashisabaki (a lábmunka, igen hasonlít az aikidoból ismert lábmunkákra)
– taisabaki (a test munkája, a törzs, a súlypont áthelyezése
– kensabaki (a kard használata)
2. Go ho Battoho – az ötféle kardhúzásból történő vágáskombinációk gyakorlatai
A katanát (a japán kardot) tradicionálisan mindig az övbe tűzve viselték, a test bal oldalán, élével felfelé. Ebből a pozícióból ötféleképpen lehet akadálytalanul kardot rántani.
Ezek a következők (a test körül balról jobbra haladva):
– hidari kiriage (bal harántvágás felfelé, egy kézzel)
– hidari katate nukitsuke (bal vízszintes vágás, egy kézzel)
– hidari nukiuchi (bal harántvágás fentről lefelé, egy kézzel)
– migi Kesagiri (jobb harántvágás, két kézzel)
– hiratsuki (kardhúzás után szúrás, egy kézzel)
  |
3. Tanren gata – formagyakorlatok
A shinkendo formagyakorlatai kétféleképpen csoportosíthatók:
– vágásvariációs formagyakorlatok (elképzelt célpontokra végrehajtott vágáskombinációk, és amelyek természetesen működőképesek valóságos célpontok esetén is)
– küzdelmi formagyakorlatok (elképzelt ellenféllel vagy ellenfelekkel való küzdelmet modelleznek)
4. Tachi uchi – páros küzdelmi gyakorlatok
A tanulók bokutóval edzenek, és koreografált formákon keresztül gyakorlolják a küzdelem dinamikáját. A vágások és blokkok fokozatosan fejleszthetők valóságos erejűre és gyorsaságúra.
A távolság, a technika, a ritmus, a gyorsaság és az erő arányainak megértése évek munkáját veszi igénybe.
5. Tameshigiri – valóságos célpontra végrehajtott vágásgyakorlatok
Haladó szintű tanulók valódi, éles fegyverrel (shinken) végrehajtott vágásgyakorlatai. A célpontok lehetnek előre beáztatott, felcsavart gyékénytekercsek (tatami omote makiwaran) vagy zöld bambusz (taken).
További info: www.shinkendo.hu
