Bob Sapp, Semmy Schilt, Akebono, Montanha Silva – a küzdősport óriásai. Vajon mekkora esélye van ellenük egy 'egyszerű' harcművésznek?
Egyre többen értenek egyet harcművész, küzdősportoló berkekben azzal, hogy a kevert stílusú harcművészeti események sokat tesznek hozzá a harcművészetek evolúciójához.
Másrészt azonban el kell ismerni, hogy az MMA kapcsán felbukkantak negatív jelenségek is. A ketrecharc, UFC és társai kapcsán sokan úgy értelmezik a harcművészeteket, mint olyan versenyeket, ahol nem számít más, csak hogy ki üt nagyobbat, ki töm magába több szteroidot a kívánt izomhegyek növesztése céljából, ki semmisíti meg brutálisabban ellenfelét. Természetesen az igazi harcművészetnek köze sincs ezekhez a jelenségekhez.
Semmy Schilt
 |
A Kőkorszaktól kezdve a kis és gyenge embernek nála sokkal erősebb és halálosabb teremtményekkel kellett felvennie a küzdelmet. Meg kellett találnia a túlélés módját, ellenkező esetben halálra volt ítélve. A mai kor MMA gladiátorai gyakran szembesülnek ugyanezzel a problémával. Manapság a normál nehézsúlyú fightereknek olyan óriások ellen kell tesztelniük képességeiket, mint Bob Sapp, vagy az újdonsült K-1 világbajnok, Sammy Schilt. Ilyen rettentő ellenfelek – verőemberek, ahogy gyakran nevezik őket – ellen csak akkor van esély a sikerre, ha fel vagyunk vértezve megfelelő technikai tudással. Ezek az óriási fighterek minden ütése hatalmas erővel csap le, s mindegy, hogy a normál méretekkel rendelkező ellenfél milyen erős, egyetlen hiba is a küzdelem végét jelentheti.
A harcművészek gyakran kedvüket vesztik, ha MMA eseményeket követnek figyelemmel. Itt úgy tűnhet, mintha a brutális erő és gyilkos ösztönök felülkerekedhetnek a hagyományos harcművészeti tudáson. Nem olyan rég megmutattam néhány Pride FC felvételt ismerőseimnek. Tíz perc “videózás” után komolyan kétségbe vonták éppelméjűségem. “Hogyan vagy képes ilyen verekedéseket végignézni?! Megőrültél? Ezek az emberek úgy ütik a másik fejét, mintha meg akarnák ölni! Ez nem harcművészet!” Megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy nem erről szól a dolog. Nem élvezem azt végignézni, amint emberek sérülnek meg. Azért nézem ezeket a viadalokat, mert gyakran megesik, hogy egy igazi harcművész legyőzi az óriást a ringben. És már ezen “szörnyetegek” roppant ereje miatt is igazi harcművész az, aki képes diadalmaskodni ellenük.
Bob Sapp
|
Sokat tanultam
Gilbert Yvel Semmy Schilt elleni küzdelméből, vagy amikor Antonio Rodrigo Nogueira-t láttam az életéért küzdeni Bob Sapp ellenében. Talán többet, mint bármely harcművészeti edzésen, szemináriumon. Az olyan emberek, mint Mirco Cro Cop, Royce Gracie, Minotauro Nogueira és még sorolhatnánk, bebizonyították hogy a helyes technika sikerre vezethet az óriások és izomemberek ellen. Hiszen, ha egy leszorítás meg tud állítani egy Mark Colemant, vagy egy fojtás térdre kényszeríthet egy Bob Sapp-et, akkor ezt a technikát ismernem kell, mert bizonyítottan hatékony. De ide sorolhatnám a low-kick- és térdtechnikákat is.
A kemény ütések, különösen, ha fejre mérik őket, károsítják a szenvedő felet előbb, vagy utóbb. A fighterek, akik az erejükre, állóképességükre és tömegükre hagyatkoznak nem sokáig húzzák. Kizárólag azok képesek “messzire jutni”, akik ismerik a kemény támadások ellenszerét. Olyan ez, mint a bikaviadal. Nem számít milyen erős a bika, a végén neki kell alul maradnia.
Montanha Silva dolgozik
|
A harcművészet szellemisége
az élet minden aspektusára érvényes. Alkalmazható az MMA versenyeken, amikor a ringben helytállás a cél, és az utcákon is, ahol a túlélés foroghat kockán. Nem válhat mindenki óriássá. Felkészülésünk során az esetleges sokkal nagyobb termetű támadóval, ellenféllel szembeni helytállásra is fel “gyúrnunk kell”. Nem szabad vakon bíznuk kemény sípcsontjainkban, erős ütéseinkben és furfangos fojtásainkban, ha csak maximum hozzánk hasonló “kaliberű” ellenfelekkel találkoztunk. Az erő nem minden. Sok olyan technika létezik, amellyel semlegesíteni lehet nagyobb ellenfeleket. Nem csak keményebben, okosabban is kell edzenünk!
Ha le akarunk győzni egy olyan fickót, akinek nagyobb az ütőtávja és a tömege, és csak egy hegyhez lehetne hasonlítai, akkor legjobb, ha a legegyszerűbb alapelveket használjuk: emelőhatás, test mechanika, lábmunka, távolságtartás.
Royce Gracie foglalta össze a legtömörebben a filozófiát:
“A jiu-jitsu esélyt ad egy kis fickónak hogy legyőzze a nagy fickót”
Gus Fant – fightingmaster.com
Comments
comments
