Év vége lévén itt az összegzés ideje. Sorozatot indítunk, amelyben az egyes stílusok, sportágak vezetői mérleget vonnak a 2005-ös esztendőről.
Idén a magyar kick-box fennálása egyik legjobb évét zárta. Pedig a sok-sok nemzetközi érem mögött – mint szinte minden sportágban idehaza – anyagi gondok nehezítik a szövetség munkáját. Az elmúlt kick-box évet Dr. Leyrer Richárd, a Magyar Kick-box Szövetség elnöke, a Nemzeti Sportszövetség alelnöke s egyben a WAKO (World Association of Kickboxing Organsations) alelnöke értékelte a Budomagazin.hu kérésére.
– Milyen évet zárt a magyar kick-box 2005-ben?
– Úgy gondolom, hogy kiemelkedően eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Világbajnoki szereplésünk, illetve magának a világbajnokságnak a sikeres megrendezése önmagáért beszél. Különösen fontosnak tartom ezen eredmények értékelésénél azt a tényt, hogy az eredményeket úgy sikerült elérnünk, hogy közben egy nagyon jelentős mértékű generációváltás is végbement, elsősorban a semi- és light-contact szakágakban, továbbá sikerült betörnünk az aero/kickboxing szakágba.
– Melyek voltak a legnagyobb események, versenyek és hogyan szerepeltünk ott?
– A világbajnokságot, mint az ezévi csúcsteljesítményünket már említettem. Soha még ennyi érmet nem szereztünk, összesen 11 arany, 12-12 ezüst és bronzérmet, amelyekkel – első alkalommal – az összesített éremtáblázat élén végeztünk.
A válogatott idén is szállította az eredményeket
 |
Ezen kívül további jelentős eredményként értékelem az év közben itthon rendezett profi gálákat Szombathelyen (Dancsó Zoltán) és Békéscsabán (Debreczeni Dezső), továbbá a világbajnoki felkészülést segítő, nemzetek közötti full- és light-contact viadalokat (Pécsen és Békéscsabán).
Ezeken kívül, a komoly külföldi versenyeken – Piacenza, Wörgl, Bergamo, Kutina – is kiváló szerepléssel büszkélkedhetnek a klubok
– Kik voltak a legeredményesebb versenyzők?– Ebben az évben, elsősorban Debreczeni Dezsőt, Dancsó Zoltánt, Marton Klárát, Aburkó Gábort, Szuknai Zsuzsát, Pruzsinszki Ivettet és Mórádi Zsoltot szeretném kiemelni.
– Már szóba került az utánpótlás. Mi a siker titka?– A már említett a generációváltás – többek között – azért is volt “fájdalommentes”, mert az utánpótlásunk folyamatosan fejlődik, így a következő generáció általában mindig “készen” várj a debütálási lehetőséget. Nyugodtan mondhatom, hogy hála a gyermek, serdülő és ifjúsági korosztályokkal foglalkozó edzői gárdának, az utánpótlás töretlenül fejlődik a sportágunkban.
– Milyen nehézségekkel kellett idén szembenéznie a szövetségnek?– Nem mondok újat – gondolom -, ha az anyagi források megteremtését említem első helyen. Eredményeink alapján a Szövetség szűken vett működéséhez kapunk állami pénzeket, de a nagyobbik részt, vagyis amely a sportág fejlesztését, nagyobb rendezvények megrendezését, támogatását, valamint az utánpótlás nevelés ösztönzését szolgálja, azt saját magunknak kell “megkeresni”.
A szövetségi szint mellett, azt kiegészítve, az egyes klubok ugyanilyen jellegű, helyi gondokkal küzdenek, próbálják megkeresni a fennmaradásukhoz, továbbfejlődésükhöz nélkülözhetetlen eszközöket.
– Tűntek fel idén nagy tehetségek a magyar kick-boxban?
Az utánpótlás is rendre bizonyít
|
– Úgy látom, hogy a mi sportágunkban ritka dolog, hogy valaki hirtelen, egyik-napról a másikra “feltűnjön”. Ez, hosszú évek kemény edzésmunkája, saját korosztályában folyamatosan elért eredmények nélkül ma már nem megy. Akik “feltűntek”, azokról tudtuk, hogy jönni fognak, vártuk, hogy éljenek a lehetőségeikkel és néhányan közülük meg is tették ezt. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy vannak még mások, akiket – egyelőre – a náluk még jobbak “nem engedtek” feltűnni. Ezt a kérdést ők majd időben, egymás között rendezik le kemény csatákban, e felöl nincs kétségem.
– Mi volt a legkellemesebb meglepetés a sportágban 2005-ben?– Ismételten tudtunk aranyérmet, ráadásul kettőt is nyerni full-contactban, Szuknai Zsuzsa és Aburkó Gábor révén.
– Mi volt a legkellemetlenebb meglepetés a sportágban 2005-ben?– Talán Meiszter Gábor szereplését tudom megemlíteni. Gábor 2003-ban világbajnoki döntőt játszott, de kikapott orosz ellenfelétől. Ezután – ráadásul egy sérülést is összeszedett később – nem találja önmagát, pedig nagy szükségünk lenne rá.
– Milyen tervei vannak 2006-ra?– Az idei évvel nagyon magasra helyeztük a mércét önmagunk előtt is. Ebben az évben nem lehet más célunk, mint hogy legalább megpróbáljuk megőrizni ezt a szintet, esetleg meg is haladjuk azt, bár ezt egyelőre irreálisnak tartom. A jövő év, tehát egy kicsit az erőgyűjtés éve lesz, de nem adjuk alább, ez biztos.
– Mikor lenne elégedett 2006 végén?– Elégedett akkor leszek, ha a sportolóink megkapják az ez évi teljesítményükért a megérdemelt jutalmukat, ha jövőre megszerezzük az első három hely valamelyikét a világban, ha a klubjaink minden tervezett versenyre el tudnak utazni és egy nagyon jó szereplésről számolhatok majd be 2006 végén, a Zadarban rendezendő cadet és junior Világbajnokságról.
Comments
comments
