Nemrégiben Antonio Tarver kettejük harmadik meccsén másodszor is legyőzte a korábbi bokszbálvány Roy Jones Juniort. Interjú a világbajnokkal.
– Az eredmények alapján nagyón jól sikerült a felkészülésed. Változtattál valamit erre a meccsre az eddigi tréning-folyamaton?
– Talán annyiban volt más ez az időszak, hogy jobban koncentráltam erre az összecsapásra, mint bármikor azelőtt. Arra készültem ugyanis, hogy elfoglaljam az engem megillető helyet a bokszvilágban. Vagyis a csúcson.
Nagyon régen vagyok a “szakmában” mégsem érzem úgy, hogy
“Készen álltam, hogy elfoglaljam az engem megillető helyet a bokszvilágban. Vagyis a csúcson.”
 |
megkapnám azt a tiszteletet, ami kijárna. Ha megnézed, hogy mi mindent értem el idáig, mégis mindenki azzal foglalkozott, hogy Jonesnak sikerül-e a visszatérés, akkor azt kell mondjam, hogy ez egy keserű pirula nekem. Ezért kell továbbra is keményen dolgoznom, mert másként nem értékelnek. Azt akartam, hogy a meccs után mindenki azzal foglalkozzon, milyen nagyszerűen bunyóztam.
– Annak idején Marvin Haglert sem értékelték eléggé…– Igen, de amikor a csúcsra jutott, mindenki hozzá akart tartozni. De ezek mind csak a mellék-körülmények. Győzelemmel akartam lezárni ezt a trilógiát, és ha valaha összehasonlítanak majd minket, akkor azt fogják mondani, hogy én voltam a jobb!
– Kik azok az öklözők, akikkel kesztyűztél az edzőtáborban?
– Sok srác volt nálunk. Itt volt Jaidon Coddrington New Yorkból, meg az a srác… aki Lacyvel meccselt..
– Rubin Williamsre gondolsz?
– Igen, Rubin Williams. Meg itt volt Jerson Ravelo, Al Haymon és még sokan mások. Ezek a kiváló bokszolók nagyon sokat segítettek nekem a felkészülésben. Egy nap 8-19 menetet bokszoltam és ez a sok bokszoló sokféle sílust mutatott be nekem. Voltak néha nagyon kemény összecsapások, de voltak, akik nem akartak igazán megütni, és tudom miért. Ez az a stílus, amit Jones is követett. Tudtam, hogy ő menekülni fog. Nem lepődtem volna meg, ha futócipőben lépett volna a szorítóba.
– Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Jones megsérült az edzőtáborban. Hallottál valamit erről?
– Nem tudok semmit erről. Én is szedtem össze sérüléseket az edzésen. Az a véleményem, hogy bárki, aki fájdalmak nélkül csinál
Jones vs. Tarver
 |
végig egy felkészülést, nem dolgozik elég keményen. Annyit edzettem, hogy mindkét öklömön felrepedt a bőr, de mégis mentem tovább és ütöttem a zsákot. A lábaim feldagadtak és felrepedtek a sok futástól. Minden reggel: mérföld mérföld után. Mégis csináltam tovább. Nem véletlenül lett a címe ennek a meccsnek: “Nincs kifogás”. Így nem érdekel, hogy vele mi történt az edzőtáborban. A felkészülés alatt, amikor a fájdalom ellen keserűsót ettem egy héten háromszor, senki sem hallott panaszkodni. Ez lényegtelen. Szerencséje Jonesnak, hogy Pensacolában hagyta a kifogásait, mert amúgy sem voltam kíváncsi rájuk.
– Mik a terveid a jövőt illetően?
– Ez nem lehet kérdés! Most vagyok a legjobb. Most vagyok a karrierem csúcsán. Fiatalnak érzem magam. Ha hiszed, ha nem, a ringben most érzem igazán mit tudok, mik az erősségeim, gyengéim. Ha bajnok leszel, eltart egy ideig, amíg feldolgozod, hozzászoksz, hogy te vagy a legjobb. Én már rájöttem erre. Ezért dolgozok továbbra is keményen, mert a csúcson akarok maradni. Úgy érzem nagyszerű felkészülésen vagyok túl, ami olyan volt, amilyennek lennie kellett. Így felkészültem, hogy legyőzzek bárkit. Magabiztos vagyok, és ezt semmi sem rendítheti meg.
– Leszel valaha nehézsúlyú bajnok?
– Amikor Antonio Tarver nehézsúlyban fog nyomulni, az egész bokszvilág a talpán lesz, és ugrálni fog az örömtől. A karizma, a személyiség, az eladhatóság: ezeket hozom magammal a nehézsúlyba és most éppen ezek hiányoznak onnan. Tudom, hogyan változtathatom meg a “játékot” ebben a súlycsoportban – ezt tettem a félnehézsúlyban is. Az emberek évek óta alszanak a nehézsúlyú meccseken, és ez addig nem is fog megváltozni, amíg én meg nem érkezek. De most itt vagyunk, és itt akarom kihozni magamból a maximumot. Ha nehézsúlyban kell bokszolnom, ám legyen.
– Nemrég küldtek nekem egy linket, ami az eBayre mutatott, ahol valaki az olimpiai gyűrűd árulta. Átverés volt a dolog, vagy már tényleg nincs nálad az ékszer?
– Hű, ebben nem vagyok biztos. Úgy értem, már nagyon rég láttam azt az emlékgyűrűt. Nem tudom, hogy elveszett, ellopták, vagy csak elkeveredett. Azt sem tudom mennyi lehet az értéke, de abban biztos vagyok, hogy hamis gyémántokkal díszítették. Ennek ellenére nagyon szerettem. Az ezüstérmem megvan és ez számít. A gyűrű csak egy ajándéktárgy volt – ha elveszett, veszek másikat. Aki pedig megszerzi az eBayen, legyen boldog vele!
Comments
comments
