2013. október 18 és 26. között rendezték meg Szentpéterváron SportAccord Combat Games – Harcművészetek Világjátéka című rendezvényt, melyen kiváló magyar sportolók képviselték hazánkat.
A három évente megrendezésre kerülő rendezvény célja, hogy egy bemutatóval és színes kultúrális programmal egybekötött verseny keretében ismertesse meg a nagyközönséggel a különböző olimpiai és nem-olimpiai küzdősportokat és harcművészeti ágakat. A versenyen 13 különböző sportág 80-80 legrangosabb képviselője vett részt a világ minden tájáról. Az aikido, box, vívás, judo, ju-jitsu, karate, kickbox, muaythai, sambo, savate, sumo, taekewando, birkózás és a wushu mellett kendo küzdelmeket is láthattak a nézők.
Magyar színekben a kendo válogatott csapatkapitánya, Dubi Sándor kétszeres Európa-bajnok indult a férfi felnőtt kategóriában. A Szigetközi Junior Kendo Klub versenyzője kiváló vívásokkal ezüstérmet szerzett a tornán. Első mérkőzését a brazil Moreno ellen egy men vágással nyerte, majd az angol Andy Fisher ellen hantei-el, bírói döntéssel jutott tovább az elődöntőbe, ahol nagyszerű vívással győzte le a japán Shikanot egy do vágással. A döntőben a koreai Lee egy men-el állította meg a magyar versenyzőt, és szerezte meg az aranyérmet.
Végeredmény:
I. LEE Kangho (KOR) II. DUBI Sandor (HUN)
III. SHIME Hitoshi (JPN)
III. SHIKANO Mitsunari (JPN)
FS. Wesley Haeke (NL)
– Először 2010-ben, Pekingben vettél részt a World Combat Games – Harcművészetek Világjátéka című rendezvényen. Hogyan emlékszel vissza a három évvel ezelőtti tornára?
– Az a torna nagyon sok újdonságot hozott, amivel az addigi kendo pályafutásom alatt nem találkoztam. Először is a fő különbség az volt, hogy egy olyan eseményre utaztam, ahol nem csak kendósok vettek részt, hanem más sportágak képviselői is, ettől más hangulata volt. A verseny lebonyolítása is más volt, mint egy kendó bajnokságé. Kivetítők, meccsek visszalassítása, résztvevők bemutatása. Egyszóval profi szervezés és lebonyolítás.
– A Combat Games-en, meghívásos alapon történik a részvétel?
– Igen, minden sportág saját szövetsége döntötte el, hogy kik lesznek a résztvevők. A kendósoknál természetesen a Nemzetközi Kendo Szövetség választotta ki a meghívottakat.
– Összesen hány magyar versenyző utazott Szentpétervárra?
– 21 magyar utazott, több különböző sportágban (szumó, botvívás, kendo, vívás, birkózás, kickbox, savate). Az éremtáblázaton 37 nemzetből a nyolcadik helyen végeztünk, három arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal.
– Az első Combat Games kapcsán kiemelted, hogy nagy volt az összetartás az európai kendósok között a versenyen. Most is volt hasonló érzésed?
– Természetesen az európai kendósok most is nagyon összetartóak voltak. A hangulat vidám volt, sokat nevettünk és beszélgettünk. Együtt mentünk várost nézni és a verseny alatt is végig együtt voltunk. Szerintem az egyéni felkészültségen kívül ez volt a másik dolog, ami miatt ilyen jó eredmények születtek európai részről. Mindenkivel sokat tudtam társalogni, eszmét cserélni, de talán az angol Andy Fishert és a holland Wesley Haeket emelném ki. Wesley régi jó barátom, Pekingben is ott volt, Andyvel pedig többet voltam együtt, mivel ő volt a szobatársam. Nem volt hivatalos ünnepség a verseny után, de minden kendós összegyűlt a hotel éttermében utolsó este. A japán versenyzők is rendkívül nyitottak voltak.
– Milyen volt a hangulat, a vendéglátás a városban és a rendezvényen?
– Amikor városnézésen voltunk mindenhova tömegközlekedéssel jártunk. Én nem akarom megbántani az orosz embereket de az volt az észrevételünk, hogy szinte senki nem mosolyog. Elég lehangoló volt mondjuk egy buszon körbenézni.A szállodában és a versenyen a vendéglátás és a fogadtatás hibátlan volt, bár az étkezés lehetett volna kicsit változatosabb. Talán csak ezzel maradt alul a pekingivel szemben.
– Milyen kategóriákban történt a kendo verseny lebonyolítása?
– Először a lányok és fiúk ifjúsági versenye volt. Úgy tudom ez 21 vagy 22 év alattiak versenye volt, de nem biztos, hogy ez pontos információ. Utána következett a női és férfi kategória, aztán a magas danos nők és férfiak versenye. Mivel ez a verseny bemutató is volt egyben, egy pálya állt rendelkezésre, így meglehetősen lassan ment a lebonyolítás, ami elég fárasztónak bizonyult. A második napon pedig csapatverseny volt bemutató jelleggel.
– Mit kell tudnunk a férfi kategóriában indult 16 versenyzőről, Te kiket tartottál a legerősebbnek?
– Akik ide eljöttek mindannyian erős vívók, szerintem próbáltak különböző stílusokat összeválogatni. Természetesen a japán és koreai vívókat tartottam a legerősebbnek. Shikanot ismertem még egyetemista korából, hiszen volt itt nálunk. A koreaiak pedig most válogatottak, így azt is tudtam tőlük mire számíthatok.
– Hogy érezted belülről a versenyzésedet, milyenek voltak a vívásaid?
– Azt éreztem, hogy rendkívül nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott. Ez engem is meglepett, mivel külön nem készültem erre a versenyre. Talán azt mondanám, hogy most kijött a rutin.
– Az elődöntő során, mikor a japán versenyzőt búcsúztattad, a kommentátor kiemelte, hogy győzelmed az európai kendó életben is sokat jelent és az európai kendo erősségét, fejlődését mutatja. A legutóbbi magyar VB bronz után is hasonló véleményeket hallhattunk. Mit gondolsz erről? Érezhető volt ez a versenyen is?
– Nagyon örülök neki, hogy így gondolják. Egyértelműen rengeteget fejlődött az európai kendó és ezt a többiek eredményei is bizonyítják, azonban a két eredményt nem hasonlítanám egymáshoz. Ez egy egyéni eredmény, azt pedig egy csapat érte el. Teljesen más érzéseim vannak a két dologgal kapcsolatban. Mint mondtam, erre a versenyre nem készültem külön, mégis lett eredmény, aminek nagyon örülök. A VB viszont más. Ott együtt edzettem a barátaimmal, családtagjaimmal hosszú időn keresztül egy cél érdekében, amit el is értünk.Leírhatatlan érzés volt. Ezt elsősorban az ő, illetve a magyar kendó fejlődésének gondolom. Itt pedig mérhető volt az európai kendósok minősége, amire úgy gondolom, szintén nem lehet panasz.A versenyen ez érezhető volt, sokan jöttek oda hozzám közös fotóra vagy esetleg autogramot kérni, aminek én nagyon szívesen eleget is tettem.
– Hogy élted meg a döntőt a koreai versenyző ellen?
– Nagyon élveztem, de sajnos egyet hibáztam és ki is használta. Emiatt mérges voltam magamra, mert Pekingben ugyanígy kaptam ki, ami azt jelenti, hogy ezt a hibát nem sikerült kijavítanom 3 év alatt. Most keményen dolgozom rajta, hogy többet ne forduljon elő.
– Összehasonlítva a 2010-es és az idei rendezvényt, mit emelnél ki a szervezés és a saját kendód fejlődése tekintetében?
– A szervezés nagyon hasonló volt, sok különbséget nem láttam. A saját kendóm? Talán a kiegyensúlyozottság és a rutin használata.(További info: www.kendo.hu)
Interjú hazánk legeredményesebb kendokájával a World Combat Games-en megszerzett 2. helye kapcsán.
2013. október 18 és 26. között rendezték meg Szentpéterváron SportAccord Combat Games – Harcművészetek Világjátéka című rendezvényt, melyen kiváló magyar sportolók képviselték hazánkat.
A három évente megrendezésre kerülő rendezvény célja, hogy egy bemutatóval és színes kultúrális programmal egybekötött verseny keretében ismertesse meg a nagyközönséggel a különböző olimpiai és nem-olimpiai küzdősportokat és harcművészeti ágakat. A versenyen 13 különböző sportág 80-80 legrangosabb képviselője vett részt a világ minden tájáról. Az aikido, box, vívás, judo, ju-jitsu, karate, kickbox, muaythai, sambo, savate, sumo, taekewando, birkózás és a wushu mellett kendo küzdelmeket is láthattak a nézők.
Magyar színekben a kendo válogatott csapatkapitánya, Dubi Sándor kétszeres Európa-bajnok indult a férfi felnőtt kategóriában. A Szigetközi Junior Kendo Klub versenyzője kiváló vívásokkal ezüstérmet szerzett a tornán. Első mérkőzését a brazil Moreno ellen egy men vágással nyerte, majd az angol Andy Fisher ellen hantei-el, bírói döntéssel jutott tovább az elődöntőbe, ahol nagyszerű vívással győzte le a japán Shikanot egy do vágással. A döntőben a koreai Lee egy men-el állította meg a magyar versenyzőt, és szerezte meg az aranyérmet.
Végeredmény:
I. LEE Kangho (KOR) II. DUBI Sandor (HUN)
III. SHIME Hitoshi (JPN)
III. SHIKANO Mitsunari (JPN)
FS. Wesley Haeke (NL)
– Először 2010-ben, Pekingben vettél részt a World Combat Games – Harcművészetek Világjátéka című rendezvényen. Hogyan emlékszel vissza a három évvel ezelőtti tornára?
– Az a torna nagyon sok újdonságot hozott, amivel az addigi kendo pályafutásom alatt nem találkoztam. Először is a fő különbség az volt, hogy egy olyan eseményre utaztam, ahol nem csak kendósok vettek részt, hanem más sportágak képviselői is, ettől más hangulata volt. A verseny lebonyolítása is más volt, mint egy kendó bajnokságé. Kivetítők, meccsek visszalassítása, résztvevők bemutatása. Egyszóval profi szervezés és lebonyolítás.
– A Combat Games-en, meghívásos alapon történik a részvétel?
– Igen, minden sportág saját szövetsége döntötte el, hogy kik lesznek a résztvevők. A kendósoknál természetesen a Nemzetközi Kendo Szövetség választotta ki a meghívottakat.
Szentpétervárott
– Összesen hány magyar versenyző utazott Szentpétervárra?
– 21 magyar utazott, több különböző sportágban (szumó, botvívás, kendo, vívás, birkózás, kickbox, savate). Az éremtáblázaton 37 nemzetből a nyolcadik helyen végeztünk, három arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal.
– Az első Combat Games kapcsán kiemelted, hogy nagy volt az összetartás az európai kendósok között a versenyen. Most is volt hasonló érzésed?
– Természetesen az európai kendósok most is nagyon összetartóak voltak. A hangulat vidám volt, sokat nevettünk és beszélgettünk. Együtt mentünk várost nézni és a verseny alatt is végig együtt voltunk. Szerintem az egyéni felkészültségen kívül ez volt a másik dolog, ami miatt ilyen jó eredmények születtek európai részről. Mindenkivel sokat tudtam társalogni, eszmét cserélni, de talán az angol Andy Fishert és a holland Wesley Haeket emelném ki. Wesley régi jó barátom, Pekingben is ott volt, Andyvel pedig többet voltam együtt, mivel ő volt a szobatársam. Nem volt hivatalos ünnepség a verseny után, de minden kendós összegyűlt a hotel éttermében utolsó este. A japán versenyzők is rendkívül nyitottak voltak.
– Milyen volt a hangulat, a vendéglátás a városban és a rendezvényen?
– Amikor városnézésen voltunk mindenhova tömegközlekedéssel jártunk. Én nem akarom megbántani az orosz embereket de az volt az észrevételünk, hogy szinte senki nem mosolyog. Elég lehangoló volt mondjuk egy buszon körbenézni.
A szállodában és a versenyen a vendéglátás és a fogadtatás hibátlan volt, bár az étkezés lehetett volna kicsit változatosabb. Talán csak ezzel maradt alul a pekingivel szemben.
– Milyen kategóriákban történt a kendo verseny lebonyolítása?
– Először a lányok és fiúk ifjúsági versenye volt. Úgy tudom ez 21 vagy 22 év alattiak versenye volt, de nem biztos, hogy ez pontos információ. Utána következett a női és férfi kategória, aztán a magas danos nők és férfiak versenye. Mivel ez a verseny bemutató is volt egyben, egy pálya állt rendelkezésre, így meglehetősen lassan ment a lebonyolítás, ami elég fárasztónak bizonyult. A második napon pedig csapatverseny volt bemutató jelleggel.
– Mit kell tudnunk a férfi kategóriában indult 16 versenyzőről, Te kiket tartottál a legerősebbnek?
– Akik ide eljöttek mindannyian erős vívók, szerintem próbáltak különböző stílusokat összeválogatni. Természetesen a japán és koreai vívókat tartottam a legerősebbnek. Shikanot ismertem még egyetemista korából, hiszen volt itt nálunk. A koreaiak pedig most válogatottak, így azt is tudtam tőlük mire számíthatok.
– Hogy érezted belülről a versenyzésedet, milyenek voltak a vívásaid?
– Azt éreztem, hogy rendkívül nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott. Ez engem is meglepett, mivel külön nem készültem erre a versenyre. Talán azt mondanám, hogy most kijött a rutin.
– Az elődöntő során, mikor a japán versenyzőt búcsúztattad, a kommentátor kiemelte, hogy győzelmed az európai kendó életben is sokat jelent és az európai kendo erősségét, fejlődését mutatja. A legutóbbi magyar VB bronz után is hasonló véleményeket hallhattunk. Mit gondolsz erről? Érezhető volt ez a versenyen is?
– Nagyon örülök neki, hogy így gondolják. Egyértelműen rengeteget fejlődött az európai kendó és ezt a többiek eredményei is bizonyítják, azonban a két eredményt nem hasonlítanám egymáshoz. Ez egy egyéni eredmény, azt pedig egy csapat érte el. Teljesen más érzéseim vannak a két dologgal kapcsolatban. Mint mondtam, erre a versenyre nem készültem külön, mégis lett eredmény, aminek nagyon örülök. A VB viszont más. Ott együtt edzettem a barátaimmal, családtagjaimmal hosszú időn keresztül egy cél érdekében, amit el is értünk.
Leírhatatlan érzés volt. Ezt elsősorban az ő, illetve a magyar kendó fejlődésének gondolom. Itt pedig mérhető volt az európai kendósok minősége, amire úgy gondolom, szintén nem lehet panasz.
A versenyen ez érezhető volt, sokan jöttek oda hozzám közös fotóra vagy esetleg autogramot kérni, aminek én nagyon szívesen eleget is tettem.
– Hogy élted meg a döntőt a koreai versenyző ellen?
– Nagyon élveztem, de sajnos egyet hibáztam és ki is használta. Emiatt mérges voltam magamra, mert Pekingben ugyanígy kaptam ki, ami azt jelenti, hogy ezt a hibát nem sikerült kijavítanom 3 év alatt. Most keményen dolgozom rajta, hogy többet ne forduljon elő.
Dubi Sándor ezüstérmes (balról az első)
– Összehasonlítva a 2010-es és az idei rendezvényt, mit emelnél ki a szervezés és a saját kendód fejlődése tekintetében?
– A szervezés nagyon hasonló volt, sok különbséget nem láttam. A saját kendóm? Talán a kiegyensúlyozottság és a rutin használata.
