"A Ki-Aikido az az út, ami megtanítja, hogyan váljunk eggyé a világegyetemmel, annak megértése révén, hogy a tudat mozgatja a testet. A Ki-Aikido szellemiségéről és a nők szerepéről a harcművészetekben, különösen a Ki-Aikidoban…
Az Aikido azt jelenti: “Az univerzum Ki-jével való egyesülés útja”.
A Ki-Aikido az az út, ami megtanítja, hogyan váljunk eggyé a világegyetemmel, annak megértése révén, hogy “a tudat mozgatja a testet”.
Eggyé válni a mindenséggel azt jelenti, megértjük az egyetemes tudat fogalmát.
Mindenkinek van tudata és teste. Tudat és test eredendően egyetlen egységet alkot. A testünk látható, ezért könnyedén megérthetjük a létezését, ellenben a tudatunk láthatatlan, s ezért könnyen megfeledkezhetünk róla. Nehéz feladat pontosan megismerni a tudatunk természetét.
Mindig a tudatunk az, ami mozgatja a testünket. Ha az elménk pozitív, akkor a testünk is mindig pozitív lehet, s mikor az elménk negatív, testünk is azonnal negatívvá válik.
Negatív tudatunk pedig könnyen negatív hatást kelthet magunk körül.
Fontos tehát megismernünk a tudatunk működését, és megtapasztalnunk, hogy valóban ő mozgatja a testünket.
A Budo azt jelenti szó szerint, hogy “annak az útja, hogy abbahagyjuk a harcot”: a Ki-Aikidóban nem harcolunk egymással. Ha elfogadjuk, hogy van tudatunk, akkor belátjuk, hogy másoknak is van tudatuk, s ha figyelmen kívül hagyjuk mások tudatát, és erővel próbáljuk őt eldobni, akkor nem lesz lehetőségünk a cselekedetet helyesen végrehajtani. Ez azért van, mert a partner tudata ellenáll a szándékunknak.
Emellett mindannyian tapasztaljuk, hogy az önző elme a mindennapokban sem működik helyesen.
Ha megismerjük és elfogadjuk társunk tudatát, nem harcolunk, nem állunk szembe vele, lehetővé válik hozzá csatlakozva vezetnünk és irányítanunk őt. Ekkor könnyedén eldobhatjuk őt anélkül, hogy ellenállna. A legfontosabb dolog tehát az, hogy először eggyé váljunk a világegyetem Ki-jével, s ezáltal partnerünkkel, partnereinkkel is.
Minden Ki-Aikido technika a “Ki” törvényszerűségein alapul, ezért bárkinek lehetősége van az örömteli gyakorlásra, az erőszak és a harc eszményének megjelenése és kényszere nélkül. A Ki-Aikido gyakorlása során meg kell tanulni, hogyan egyesüljünk az univerzummal, és alkalmaznunk kell a “Ki” törvényszerűségeit a mindennapjainkban is. Ezután ezt a pozitív állapotot meg kell osztanunk mindenkivel. A Ki-Aikido nem korlátozódik az edzőterem világára: a gyakorlás a megvalósítást jelenti, nem pedig az alkalomszerű használatot.
A mély filozófiai háttér a japán hagyományok egyik sajátossága. Sokan gondolják úgy, hogy az Aikido alapeszménye a Zen-ből, a Zen szemléletéből eredeztethető, sőt, vallásából alakult ki.
O-sensei kihangsúlyozta ennek az ellenkezőjét. Manapság a japán harcművészetek esetében a Zen-re hivatkozni logikus és divatos elképzelés lehetne. Több japán harcművész- és küzdősport-irányzat is hivatkozik rá, mint alapeszmére, bár azt figyelmen kívül hagyják, hogy ezeknek a harci szellemisége a Zen-től egészen különböző világot jelenít meg.
Ueshiba Morihei úgy gondolta, az Aikido a világ minden istenének helyet és teret ad, a világ milliónyi istenével együttműködik. Működése hasonló a Tao fogalmához, a taoista gondolkodáshoz, de nem azonos a taoista vallással. Ezt a gondolkodást, a nem-harcolást, a nem-cselekvést, vagy az ellent-nem-állást a Ki-Aikido tökéletesen megvalósítja.
Egyes Aikido-dojók más-más elképzelésre helyezik a hangsúlyt a gyakorlás során; hol a frappáns győzelemre vagy az erőfölényre, hol a legyőzhetetlenségre, vagy akár a támadó megsemmisítésére, megbüntetésére. Van, ahol a személyiség fejlődését tűzik ki célul, máshol pedig az egészséges testmozgás segítségével fizikai és szellemi egészségünk javítását. Ez a különbség a legmagasabban elismert mestereknél is megfigyelhető, aszerint, hogy ő maga milyen Aikido-megvalósítást követ vagy éppen hoz létre. Szokták mondani, hogy az Aikidót mindenki a saját személyisége szerint valósítja meg.
O-sensei, mikor egy tanítványa azt mondta neki: “én azt az Aikidót szeretném gyakorolni, amit te tanítasz”, meglepetten ezt válaszolta: “Milyen érdekes, eddig mindenki a saját Aikidóját akarta gyakorolni.”
Az Aikido nem a személyes egónktól, vagy személyiségüntől függő út. Az Aikido a harmónia útja, s nekünk, magunknak kell az Aikido részévé válnunk, járnunk ezt az utat, és nem az Aikidót kell átformálni a magunk képére. A harmónia pedig nem egy behatárolt szabályrendszert jelent, hanem a megismerést, az elfogadást és az egységet.
Napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír a nők megjelenése az Aikidó berkein belül. A nő, mint a yin jelleg képviselője, alapvetően befogadó, és a megismerésre törekszik egész élete során. Ezen a megismerésen keresztül kívánja megvalósítani alapvető feladatait, és ez a befogadás az, ami az Aikidóban kiemelkedően eredményessé teheti, sokszor férfitársával szemben is. A nők az önmegvalósítást kreatív, alkotó tevékenységek révén szeretnék elérni, s a főzés, a művészetek, vagy akár a fittnessz is valamiféle kiteljesedést célzó alkotó cselekedetet rejt maga mögött, mellyel egyaránt gyakorolhatják a gondoskodást. A közösség egysége, az adás-kapás folyamatának fenntartása, a gondoskodás, mint nőies, befogadó princípiumok, mind megjelennek az Ki-Aikidón belül, s ezért a nők nem ritkán hamarabb ráérezhetnek a harcnélküliség természetességére, mint férfi társaik.
A nők megjelenése a Ki-Aikidóban világszerte növekedésben van, hiszen a fizikai erő és a bonyolult technikai trükkök helyett természetes
önvalójukat hozhatják előtérbe, s nem kell feladniuk nőies lényegüket az elérhetetlen ideák, a férfiasan kidolgozott test és állóképesség, vagy a katonai és szamuráj-hagyományok ideáiért. Egyetlen feladat a nők és férfiak számára a Ki-Aikidóban egységbe kerülni a világegyetemet átható határtalan energiával.
Manapság sok kapcsolatban kerülnek a nők válaszútra: a társuk és harcművészetek között kell dönteniük, hiszen úgy tűnhet egyesek szemében, hogy női mivoltukat cserélik fel egy sokkal inkább férfiasnak tartott foglalatosságra. A harc és a harcművészetek, a versenyszellem, a Mars, a férfi identitás feladatkörébe tartoznak, s mint ilyen, sok esetben érzékenyen érintheti a férfiúi önbecsülést, s emellett a nők megjelenésére, személyiségére is erőteljes hatással van. A Ki-Aikidóban a harmónia megteremtése során a személyes szerepek a megfelelő helyükre kerülnek, s ez a kapcsolatokat is természetes módon erősíti meg. Nemritkán tűnik fel az edzéseken egy-egy olyan tanuló, aki látva társa fejlődését és előnyös változását, kíváncsivá válik, és a választás elé állítás helyett motiváció ébred benne az együttműködésre és a közös gyakorlásra. A nők női mivoltukban teljesedhetnek ki ezen a módon, miközben hozzájárulhatnak társuk férfiúi kiteljesedéséhez. Mindennek tükörképe, természetesen, igaz a férfiak esetében is.
A Ki-Aikido minden gyakorlatával és feladatával ezt az utat teszi lehetővé számunkra. Választ ad és megoldást mutat a mindennapjaink kérdéseire és helyzeteire. A világegyetem bárkinek felfedi magát, aki kíváncsi a titkaira.
A kételyek között tévelygők fordítsák tekintetüket az univerzum felé, és ismerjék fel újra, hogy ők maguk is annak részei.
(Fotók: www.kidojo.hu)
Comments
comments
