Belevágunk: Néhány szó az Iaido stílusokról

Előre bocsátom, hogy egyetlen klasszikus Iaido stílusban sem tettem vizsgát, de az elmúlt 6-7 évben gyakorolhattam Iai-formákat – ezzel a mondattal vezeti fel Baranyi György a budomagazin.hu-nak elküldött cikkét, amelyben az Iaido stílusok alapjairól ír.

Először az első tíz Zen Ken Iai formát tanultam meg, majd később több (közel három tucat) koryu katát, jobbára az Eishin-ryuból, tavaly pedig belekóstolhattam a klasszikus Iaijutsuba, melyet azóta is gyakorlok.

Összegezve az Iaido területén inkább örök kezdőnek számítok, mintsem szakértőnek. E cikk célja az ismeretterjesztés, így inkább olyanoknak szól, akik nem tudják, mi is az Iaido.
Azért írtam meg a cikket, mert érzem, hogy szükség van a valódi információkra, és bízom benne, hogy e cikket követően a téma igazi szakértői is tollat ragadnak.


Küldje el cikkét, véleményét Ön is!

***

Kardok között

Japánban a kard évszázadok óta a nemzeti szimbólumok egyike. Ma is a több száz éves múltra visszatekintő kardkovács műhelyekben készítik őket. A kard használatával pedig különböző stílusok foglalkoznak. Hazánkban a szamuráj kardtechnikákra épülő illetve azokkal foglalkozó iskolák közül legismertebbek az Iaido stílusai mellett a Kendo, az Aikido, a Shinkendo, illetve a Battodo és a Kenjutsu stílusok.

A 'kardforgató' iskolák már a kezdetekben is nagy hangsúlyt fektettek a személyiség fejlesztésére.

“Mondják, a harcosnak ott van a Kard és az Ecset kettős útja és a harcos útja, hogy mindkét utat szeresse. Ha követi az út mindkét részét, igazi harcossá válhat tehetség nélkül is. Régen a hadászat a tíz ügyesség és a hét művészet közé tartozott, fontos tudománynak tartották. Valóban tudomány, de előnyei a kard művészetén túlmutatnak. Ha a kard művészetét a technikák gyakorlatain belül próbáljuk megérteni, sosem juthatunk el a hadászat alapelvéhez.” (Musashi)

A harcművészetekben régen és ma is léteztek olyan emberek, “mesterek”, akik az oktatásban főleg a könnyű pénzszerzés lehetőségét látták. Versenyre kelnek más stílusokkal, hogy ki tanít több technikát, hol van nagyobb fegyelem, stb. Összemérnek és megmérettetnek, értékelnek és értéktelené válnak. Az anyagi javakért, technikákat oktatnak, a testtől elválasztják a szellemet és csak a testtel foglalkoznak.

Fizetségük így csak a jelenben van, a jövő számukra – gondolok itt a mesterre, a tanítványra és az egész iskolára – bizonytalan. A külsőségek által biztosított eredmények idővel elvesznek, szerte foszlanak.
“A világban körülnézve látjuk, hogy egyre több művészet létezik és sokasodnak az úgynevezett 'kereskedelmi jellegű művészetek', ahol az emberek egyre több eszközt és berendezést használnak. Ez olyan, mintha a cseresznyevirágot különválasztanánk a cseresznyétől és ezért, a gyümölcs a háttérbe szorulna. E helyeken azok, akik oktatják és azok, akik tanulják, úgy akarnak eredményt, hogy több szint használva akarják virágzásra serkenteni a növényeket. Tehát díszítik a külsőt, kérkednek technikai tudásukkal, beszélnek a 'mi Dojonkról' és a többi dojoról vagy más-más iskolákról, közben megfeledkeznek a gyümölcsérésről.” (Musashi)

A máig fennmaradt régi iskolák – többek közt – az egyszerűségre, a nyitottságra és a hagyományok tiszteletére tanítják az embert, hiszen létüket is ennek köszönhetik. Az Iaido-t szokták a kardrántás művészetének nevezni, ez a megfogalmazás csak arra jó, hogy segítse a laikusokat az eligazodásban, de maga az Iaido egészen mást jelent.





Az iaido.hu oldalon található definíció szerint: “Iai különféle váratlan helyzetekben való találkozás az ellenféllel; Do Szellemi út a japán filozófiában. […]”

Katák

Az Iaido edzés főként a különböző formák (katák) gyakorlásával zajlik. Ezek lehetnek – magasabb szinten – akár páros formagyakorlatok is. Az Iaidoban (és a többi japán karddal foglalkozó klasszikus stílusban) nagyon fontos szerepet kapnak az etikett szabályok.
Az Iaido gyakorlása mindig szertartással, tiszteletadással kezdődik és mindig azzal is fejeződik be. A formagyakorlatok nyolc fő részből állnak – ezeket fogom a következőkben bemutatni -, közülük pedig négy kiemelten fontos (nukitsuke, kiritsuke, chiburi, noto).

1. Koiguchi no Kiri Kata:
A kardrántás előkészítésekor kimozdítjuk a habakit a koiguchi-ból (szájnyílás). A habaki apró kis fém ék, mely a kardot a sayaban (hüvely) tartja. A bal kéz a koiguchinál, bal hüvelykujj tol a tsubanál (“markolatvédő”), míg a jobb kéz a tsukán (markolaton) van.

2. Nukitsuke:
A kard kirántása és vágás egy mozdulattal. A technikát egy kézzel hajtjuk végre, ezért az nem is a támadó átvágására irányul, hanem inkább megzavaró-távoltartó jellegű. Segítségével az ellenfelet irányításunk alá vonjuk.

3. Seme:
Tolás. Az ellenfél feletti fölényünk fenntartásának az eszköze. Testünk és ezáltal a kard előre tolásával megtörjük ellenfelünk védelmét, és időt nyerünk a végső vágáshoz és annak előkészítő mozdulatához.

4. Furi Kaburi:
A kard átfordítása, felemelése a lesújtáshoz.

5. Kiritsuke:
A végső vágás, mely lezárja akciónkat. Ez már kétkezes technika, itt egyértelműen az ellenfél átvágása, harcképtelenné tétele a cél.

6. Chiburi:
A vér eltávolítása a pengéről. Ennek több módja is van, általában a vér lerázásáról, lecsapásáról beszélünk.

7. Zanshin:
Éber, készenléti állapot. Mivel nem feltétlenül volt végzetes az akciónk ezért mindenre felkészülve figyeljük az ellenfelet.

8. Noto:
A kard elrakása.

Szemek

A katák egyik fontos eleme a metsuke, azaz a szemkontaktus. A végrehajtás során mindig kontroll alatt tartjuk az ellenfelet. Különösen fontos a metsuke például a Seme esetében, amikor nemcsak kardunk hegye, hanem tekintetünk ereje is segít elérni az ellenfél meghátrálását, és a befejező akció előkészítését.

Szándékosan nem akartam részletekbe menően írni az egyes fázisokról, úgy hiszem Iaido-t és minden más stílust csak mestertől lehet tanulni és nem könyvekből, vagy leírásokból. Nincs más dolgunk, mint megtalálni azt, akitől érdemes tanulni.

***

Mivel a budomagazin.hu oldalon nagyon sok értékes információ olvasható az Iaido-ról, ezért a már leírtakat nem akartam megismételni. Az Iaido kata fontosságának felismerése, és ezen gyakorlatok vázlatos felépítésének ismerete talán segíti a stílusok közötti eligazodást. Ezen ismeretek jól elválaszthatóvá teszik a valódi tanítást a hamis tanításoktól.

Nagyon bízom benne, hogy cikkemmel a szakmai diskurzusok irányába terelhetem a japán kardforgató stílusok gyakorlóit. Úgy hiszem, a szakmai jellegű információk mindennél többet érnek, hiszen legfontosabb dolgunk a Budo-ban a folytonos tanulás, gyakorlás.

Comments

comments