A trónját megőrző világbajnok, Dr.Leyrer Richárd,
a Magyar Kick-boksz Szövetség elnöke, a WAKO alelnöke, Zrínyi Miklós, szövetségi kapitány és
Galambos Péter,
a Magyar Kick-box Szövetség alelnöke, a gála főbírája nyilatkozott a rendezvényen látottakról.
A BAJNOK
– Fizikálisan erősebb volt, de észrevettem, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a lábam ellen. Engem is meglepett, hogy a hét menetet végig bírtam, és kézzel is odatudtam “pakolni” neki – kezdte el a mérkőzés elemzését Debreczeni Dezső.
– Volt-e pihenő meneted?
A közönség feldobta
– A negyedik menetben kicsit kevesebbet mozogtam a talajon, de itt is tudtam pörögni, és egyáltalán nem éreztem fáradtságot.
– Egy kemény, de sportszerű ellenféllel találkoztál. Melyik volt a keményebb mérkőzé? Amikor megszerezted az övet, vagy amikor most megvédted?
– Amikor megszereztem az övet. Betegen álltam ki, akkor sokkal nehezebb volt. Most a hazai közönség, a buzdítás nagyon feldobott. Ez volt talán a döntő, észre sem vettem, hogy hét menetet hajtottam végig.
– Mennyire játszott szerepet a győzelemben a közönség biztatása?
– Úgy gondolom, ez döntőnek bizonyult. Ez a biztatás túlszárnyalt mindent, minden energiámat mozgósította.
– Hogyan tovább? Következik az OB, majd a szegedi világbajnokság…
– Szeretnék egy-két hetet pihenni, és utána folytatom a felkészülést. Nem szabad leengednem, úgy érzem, olyan a kondícióm, hogy ezt tartani kell. A szegedi világbajnokság a cél – ezt a formát át kellene menteni. Profi mérkőzésekre csak utána gondolok.
Dr. Leyrer Richárd,
a Magyar Kick-boksz Szövetség elnöke, a WAKO alelnöke.
– Milyennek látja válogatottunk teljesítményét?
– A válogatott 5:0 arányú eredményének borzasztóan örülök, bár Szántó Sanyi mérkőzése nem biztos, hogy a mienk volt, és látszott, hogy az őszi versenyidény elején tartunk. Köszönet illeti a sportszerű, fiatal csapattal érkező horvátokat is, akik még szintén az idény elején tartanak. Nem szabad abban a tévhitben tartani magunkat, hogy nagyon jók vagyunk, Az út elején tartunk, a két hetes tatai alapozó munka látszik a csapaton, páran fáradtan mozogtak, ami nem baj. Nagyon remélem, hogy a klubokban folyó munka ezt folytatja majd, s a novemberi három hetes tatai és egy hetes szegedi táborban még fejlesztjük a válogatottunk tagjait minden téren: technika, taktika, fegyelmezettség, elszántság és kondíció tekintetében. Néhány ember még nem tudott váltani az alapozó időszakból a dinamikusabb mozgás felé, ami nem baj, nem most kell “ütősnek” lenni, hanem Szegeden a világbajnokságon. Dancsó kitűnő, Stricz Olivér motivált volt. Olivér rutinos, azt hiszem ez a szabályrendszer neki az igazi terep. Amit a full-contactból hozott, ott tapasztalt, itt jól kamatoztatja. Nagyon jó érzéssel néztem ezt a magyar válogatottat mind megjelenésében, mind, mint csapatot. Ez méltó a válogatotthoz és a magyar kick-boksz hagyományaihoz.
– A szervezéssel mennyire elégedett?
– A gálák terén Debrecen, Szeged, Szombathely után született egy Békéscsabánk is. Kellenek az ilyen gálák, hogy több új Debreczeni Dezsőnk legyen. Ma, amikor a versenysport sok lemondással járó útját egyre kevesebben vállalják, amikor a sok az elszívó hatás, akkor kell a sportolóknak olyan példaképek, mint Dezső.
– Milyennek értékeli a világbajnok teljesítményét?
– Zongorázni lehetett volna a különbséget. Dezső pedig úgy szerepelt, akit mi szeretünk, tisztelünk, aki ötszörös világbajnokunk. Vége felé bekapott ütés kicsit bosszantott, de ekkor már kicsit a közönségnek játszott. Az a szeretet, az a közönséggel való pozitív viszony, ami itt körülvette, biztosan erőt ad majd a további munkához. Még legalább öt-hat gála benne van, a közönség pedig igényli az ilyen színvonalas küzdelmeket.
– Nagy számban jelentek meg a sportszakma képviselői…
– Elindult egy olyan irány, hogy többen meg tudtak rendezni egy sikeres gálát, és egyre többen próbálják meg. El kell ebben is indulni. Ma senki nem gondolhatja, hogy a siker sült galambként repül a szánkba. Rettentő sokat kell dolgozni. Verseny folyik az állami támogatásokért, a sportágak megmaradásáért, a szponzorokért, a közönség kegyeiért. Nagy a kínálat, csak színvonalas produkciót lehet nyújtani, és mindig jobbat és jobbat, s elég csak egyszer nagyot hibázni… Úgy érzem, Békéscsabán egy évben három gálát lehet rendezni. A közönség érti, fogékony rá..
Zrínyi Miklós,
A király
szövetségi kapitány:
– Hogyan teljesített a válogatott?
– Az, hogy az edzőtábor kicsit Dezső szempontjait követte, meglátszott a csapaton. Általában a második meneteink voltak jobbak. Több menetre készültünk… Még nincs versenyidőszakunk sem. Három hét múlva lesz az első tétverseny. Október 15-én lesz csak a az országos bajnoki döntő. Aztán leengedés, majd megint felpörgés… Szántó Sanyinál közrejátszott az is, hogy még életében nem küzdött ennyi ember, televízió kamerák előtt. Pedig ezt a világbajnokságra készülőknek szokniuk kell. Gondolkodunk azon, hogy jó erőkből álló lengyel válogatottat meghívjuk.
– Mennyire zavarja meg a világbajnokságra felkészülést az, hogy most az országos bajnokságra készülnek?
– Nagyon bezavar. Az első félév sokkal egyszerűbb volt. De a döntőben, az erős magyar bajnokságon is teljesíteni kell. S ehhez közel lesz a világbajnokság. Az a szerencse, hogy tudunk majd edzőtáborozni Tatán, ahol a körülmények ideálisak. Régóta járok táborokba, de még ilyen helyen nem készülhettünk. Ha valaki itt nem tud felkészülni, az ne menjen táborba!
– A válogatott legjobbja most Dancsó Zoltán volt. Milyennek látod? A formája még fejleszthető?
– Dancsó Zoli most intelligens, vívó típusú kick-bokszot mutatott, de tud kemény is lenni. Az oroszok, lengyelek, ukránok ellen pörgősebb küzdelemre lesz kényszerítve.
– Debreczeni Dezső mennyire volt partner a felkészülés kegyetlen munkájában?
– Maximálisan partner volt, érezte a mérkőzés súlyát, s mind a hét menetben nagyon jó erőnlétet mutatott. Edzéseken néha 14 menetet küzdött végig. Aki meg tudja azt csinálni, hogy az utolsó menetben csak hármat üt, a többit rúgja, mert olyan jó az erőnléte, az előtt le a kalappal!
Galambos Péter,
a Magyar Kick-box Szövetség alelnöke, a gála főbírája:
– A bíráskodás szemszögéből ilyennek látta a mai összecsapásokat?
– A light-contact hagyományos problémái – az erő-félerő kérdései – itt is felmerültek. Úgy érzem, a light-contact bíráskodás a legnehezebb. Van egy relatív határ, amit a bíróknak és versenyzőknek érezni kell. Fontos, hogy a laikus közönség tudja, mit miért csinál a bíró. A másik, a versenybíró felelőssége, hogy tudja, mikor lépjen közbe, csak így lehet elérni azt, hogy a versenyzők ne menjenek túl egy határon. S mellette, olyan versenyzők kellenek, mint Dancsó Zoli, aki olyan képzett, olyan mozgással, mozgáskultúrával rendelkezik, hogy fejben is meg tudja állni azt, hogy ügyel a félerőre.
(Képek: beol.hu)
