Amikor úgy hozza sors, hogy egy erőszakos támadásra kell felkészülni, Scott Sonnon az abszolút túlélés elveinek követését tanácsolja. Azért dolgozta ki ezt a rendszert,
hogy betöltse a technika-orientált dojo-edzések és az utca valósága között tátongó űrt.
Ettől függetlenül Sonnon egyik tanácsát sem szabad úgy értelmezni, mint az űzött stílus elhagyására biztatást, ellenkezőleg.
Úgy lett kifejlesztve, hogy lehetővé tegye, hogy a birtokolt technikai tudást még hatékonyabban lehessen alkalmazni valódi túlélési helyzetben.
1. Bármilyen fizikai konfliktusban a cél: az abszolút túlélés. Nem pedig a támadó megölése, megnyomorítása, megsebesítése.
2. Ha nincs szükség a “túlélő eszközök” használatára, akkor maradjanak azok “láthatatlanok” mások számára! Csak támadás esetén adj lehetőséget másoknak, hogy tudomást szerezzenek képességeidről!
3. Előre begyakorolt önvédelmi technikák önmagukban nem alkalmasak küzdelemre. Az abszolút túlélés nagyfokú jártasságot és komoly felkészültséget követel. A skála a nonverbális kommunikációtól a halálos technikákig terjed.
4. A “szimmetrikus tréning” nem lehet abszolút előbbrevaló. Túl sok harcművész-instruktor csak a hasonló stílusban küzdő ellenfelek elleni küzdelemre készíti fel tanítványát.
5. “Túlélési” felkészülés alatt el kell felejteni az előítéleteket, úgy mint “arc védése”, vagy a “becsületes küzdelem”. A túlélés nem a stílusról szól. Annál inkább a valóságról.
6. A kulcs a túléléshez nem keleti bölcsességek memorizálásában, vagy néhány látványos rúgás kivitelezésében rejlik. Redukáljuk le stílusunkat az abszolút hatékonyságnak alárendelve.
7. Fizikailag és szellemileg egyaránt készen kell állni egy támadás kivédésére. Tudatosan fel kell készíteni magunkat arra, hogy képesek legyünk nagy terhelés alatt is tudásunk legjavát nyújtani egyéni küzdelem során, annak ellenére, hogy a veszélyes szituációk 90 százaléka erőszakmentesen kezelhető.
8. Ha csak a harchoz értünk, konfliktushelyzetben küzdeni fogunk, akkor is, ha lenne békés megoldás is.
9. Ha nem vagy képes észrevenni a támadás jeleit, vagy megriadsz tőle, akkor nem fogod tudni használni képességeid a szituációban. Ha hagyod lankadni éberséged, akkor saját túlzott önbizalmad áldozatává válhatsz.
10. Ne mindig csak a dojóban tréningezz! Különböző környezeti viszonyoknál és szituációkban is gyakorold a technikákat!
11. A küzdősportok a technikai tudásra, állóképességre, kitartásra, mozgékonyságra ás gyorsaságra épülnek. Nem szokás kültéren, a sárban, hóban, esőben, betonon, szűk térben, váratlan szituációkat modellezve – Tony Blauer szavaival – ballisztikus mikro-fightokat gyakorolni.
12. A legtöbb ember sosem esik keményebb anyagra, mint egy matrac. Sosem rúgják meg őket cipőben, vagy ütnek élő embert. Valószínűleg sosem küzdenek egy jármű belsejében, vagy civil tömeg közepén, esetleg szeretteikkel körülvéve. Ne essünk áldozatul eme szituációknak!
13. Hogy felkészüljünk egy eseményre, szimuláljuk olyan élethűen, amennyire lehetséges! A kivitelezés egyenes arányban áll a felkészüléssel. Mi több, a felkészülés alatt nyújtott legrosszabb teljesítmény a legjobb, amire harc közben számíthatunk.
14. Ahhoz, hogy növeljük túlélési esélyeinket, időnként túl kell terhelni magunkat edzésen. A tréning-szituációk még a való életben előforduló körülményeknél is legyenek nehezebbek!
15. Csak azért, mert valami régi, nem biztos hogy a mai világban is értékes. Ősi edzésmódok kiválóan alkalmasak arra, hogy megtanítsák, hogyan edzettek és harcoltak az emberek régen. Akkoriban nagyrészt fegyvertelen harcot gyakoroltak, mivel az elnyomó uralkodó korlátozta a fegyverviselést.
16. Sok ősi harcmód már nem hatékony a XXI. században, mivel egy újfajta fenyegetéssel kell szembenézni. A támadó, mely fenyeget, egy új típusú gonosztevő. Inkább nevezhető terroristának, mint bűnözőnek.
17. A modern bűnözők éltal használt módszerek és fegyverek miatt nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csupán puszta kezes harcra készüljünk. Egy integrált rendszert kialakítva ki kell tágítani a védekezés felkészülési spektrumát.
18. Mindig maradjunk hűek a célhunkhoz: túlélni, kérdés nélkül, bármi áron!
19. Akkor jött el a harc ideje, mikor már nem kezelhető, elviselhető a szituáció. Ritkán kerül sor fizikai összecsapásra. Ritkán kerülünk olyan helyzetbe, amely ténylegesen elviselhetetlen.
20. Probléma akkor van, hogy amikor meglep, vagy nem kellőképpen felkészülten ér minket a támadás, akkor esetleg nem megfelelő, vagy nem hatékony a válaszreakciónk.
21. Ha olyan szemléletet követve tréningezünk, mely segítségével időben azonosítani tudjuk és képesek vagyunk felmérni a támadás veszélyét – még annak bekövetkezte előtt -, akkor nagyobb eséllyel “éljük túl” a támadást.
22. A túlélési esélyeink nagyrészt azon múlnak, vajon képesek vagyunk-e felismerni az agresszor felmérő próbálkozásait. Vannak olyan jelek, melyek támadás előtt nagy valószínűséggel fordulnak elő, és vannak olyan magatartási formák, megnyilvánulások melyek minden kétséget kizáróan jelzik a támadás veszélyét. A támadó puhatolózó fázisa egyike eme jeleknek.
23. Ha a puhatolózásra pozitív válasz érkezik, akkor az ellenfél szemében célponttá válunk. Ha nem vagyunk higgadtak és nem ismerjük fel a támadási szándékot jó előre, akkor nem tudjuk idejében mozgósítani küzdő tudásunkat. Ha nem érzékeljük a támadás kifejlődését, bár le tudjuk reagálni, de nem leszünk eléggé hatékonyak a válaszcsapásban.
24. Az önvédelem nem a küzdelemről szól, hanem a felismerésről és a döntésről. Fel kell ismerni a lehetőségeket és meg kell komponálni a konfrontáció menetét. Ha képesek vagyunk irányítani az eseményeket, nagyobb valószínűséggel kerülünk ki sikeresen a helyzetből. Kritikus szerepük miatt nagy hangsúlyt kell fektetni edzés során a non-verbális kommunikációra, a szem és az arc kontroljára, testtartásra, térlátásra, gesztikulálásra, verbális jártasságra.
25. A felkészülésnek tartalmaznia kell a konfliktuskezelés teljes eszköztárát. Ez jelentheti a színlelt behódolást, a támadó követeléseinek részleges, vagy szükségszerűen teljes elfogadását. Ha kell, adjuk oda a pénztárcánkat. Annak tartalma nem mérhető magunk, vagy szeretteink életéhez.
26. Kerüljük a fizikai konfliktust, amennyire lehet. Ez lehet a legsikeresebb taktika. Jusson eszünkbe, hogy a visszavonulás megmentheti életünket. Küzdelem során, nagyon szerencsés az, aki nem sérül meg. Ezért, ha elkerülöd a harcot, nem kell megfizatned annak árát. Az elkerült küzdelem egy megnyert harc.
 |
27. A fizikai konfrontációnak jogi vonatkozásai is vannak. A harcnak akkor van vége, amikor a támadó már nem jelent veszélyt, jól lehet az esemény addig nem zárul le, amíg a szituáció jogi, szociális, fizikai és érzelmi megoldást nem nyer.
28. Törekedni kell a fizikai összetűzés a lehető leggyorsabb befejezésére! A válaszunk legyen egyszerű és “alkalomhoz illő”! Kerüljük a bonyolultságot! Az esetek nagy többségében a probléma lezárható az ellenfelet elbizonytalanításával, majd taktikai visszavonulással.
29. A törvény biztosítja a jogot az önvédelemre. A jogi rendszer biztosítja a túlélés hátterét.
30. A küzdelem olyan cselekvés, amelyet valakivel végzünk. A harc, olyan, amelyet valaki ellen végzünk. Ne érjük be kevesebbel, mint az abszolút túléléssel!
(Scott Sonno, a FORCE-RESPONSIVE SUBJECT-CONTROL Systems, Inc. elnöke)
Comments
comments
