Szabó Brigitta a kairói világbajnokság óta már csak a verseny reggelén pillant rá a sorsolásra…
Az első junior világ- és Európa-bajnokunk igazán remekül kezdte ezt az évet: mindkét felnőtt Világkupán, amelyen tatamira lépett, döntőt vívhatott – a budapesti Szentkirályi Hungária-kupán és a varsói Polish Openen egyaránt ezüstérmet vehetett át az eredményhirdetésnél. Szabó Brigitta Lengyelországból a szokásos edzőtáborozás után csütörtökön tért haza.
– Pénteken hajnalban indultunk repülővel Varsóba, így már korán, reggel nyolcra odaértünk. Volt egy teljes napunk, de ilyenkor az ember inkább csak pihenget. Varsó belvárosát is csak az edzőtáborozás során néztük meg, de megérte, mert nagyon szép! A szállásunk és maga a verseny is a repülőtér közelében volt, így erre az első napon módunk sem lett volna – mondta Szabó Brigitta.
– A verseny hogy tetszett?
– A résztvevők szempontjából kevesebben voltak, mint két héttel korábban a Hungária-kupán, de a torna erősségében megközelítette a budapestit. Reggel fél nyolctól kezdődött a mérés, tíz harminckor maga a verseny. A sorsolásom a mérlegelés után tudtam meg, nem voltam elégedetlen.
– Mindig a mérlegelésnél nézi végig az ellenfelek névsorát?
– Nem volt ez mindig így, sőt, korábban már a sorsolás napján megnéztem a listát, aztán persze nem nagyon tudtam aludni, az ellenfelek ismeretében elkezdtem készülni, ez pedig nem jó. Feri bácsi a világbajnokság előtt javasolta, hogy ezen változtassunk, azóta a mérlegelésig nem nézek a papírba. A verseny napjának reggelén azért végigböngészgetem a tabellát, de a saját ágamon legfeljebb az első két lehetséges ellenfél nevét nézem meg, aztán kizárólag az első meccsre összpontosítok.
– Varsóban erőnyerőként kezdtél, aztán legyőzted a lengyel Iwanska-Wiwatowskát, a belga Aerts-t, majd az elődöntőben a spanyol Gutierrezt. A döntőben a 2004-es budapesti junior-világbajnokság ötödik helyezettje, a japán Nozomi következett.
– A japán lány ismeretlen volt számomra, meg is lehetett volna fogni, de a meccs közepe felé egy ne-vazánál szájbahúzott, én pedig arra vártam, hogy megszakítsák a küzdelmet. Csak utólag tudtam meg, hogy Varsóban már módosítva alkalmazták a szabályt, korábban tiltották azt, hogy az ellenfél szájába húzzák a dzsudogit, most viszont a bírók nem szakítják meg azonnal a küzdelmet, hagyják egy kicsit a húzást, amennyiben arra használja a dzsudoka, hogy átfordítsa vele az ellenfelét. Hát engem a japán lány átfordított és a leszorításból már nem tudtam menekülni. De nem ez volt az egyetlen új szabály, megtudtam például, hogy a meccsek első felében nem intenek passzivításért a bírók, így engedik, hogy a felek kibontakozzanak, de most már a kilépésekért sem nagyon intenek.
– Kedvezőek ezek a szabályváltozások?
– Ami a kilépést illeti, ez annyira nem érint, mert nem szoktam a szőnyeg szélén akciózni. A másik viszont nem túl kedvező nekem, hiszen a dzsúdóm alapja, hogy a meccs elején igyekszem lefárasztani az ellenfelet, passzivitásba hajszolni, hogy aztán megpróbáljam a saját fogásaimat alkalmazni. Most, hogy kevésbé intenek a bírók, nehezebb lesz ezzel a harcmodorral küzdeni.
– Melyek a kedvenc technikáid?
– A kenyérkereső technikám a jobbra makikomi, balra pedig a válldobás, ez a két fő technikám. Szerencsére mind a két oldalra tudok dolgozni, lehet az ellenfél jobbos vagy balos.
– Miben kellene sokat fejlődni?
– Sokszor kerülök szembe rutinos versenyzővel, vagyis még kell a tapasztalat, a rutin a jó taktika kiválasztásához és alkalmazásához. Fizikailag úgy érzem, kezdek beleerősödni a súlycsoportba, egyébként az a véleményem, hogy a mai dzsúdóban már minden téren folyamatosan fejlődni kell.
– Visszatérve a súlycsoportváltásra, hogyan élted meg?
– Tudtam, hogy nehéz lesz, de amikor az olimpia után eldöntöttük, hogy váltunk, rászántam két évet. Úgy kalkuláltam, hogy a következő olimpia kvalifikációs időszakára, vagyis 2007-re kell igazán megszoknom a hatvanhárom kilót, vagyis jövőre szeretnék maximális felkészültséggel odaállni.
– Négy évvel ezelőtt a korosztályodban mindent megnyertél, amit csak lehetett, világ- és Európa-bajnok lettél. Azt hogyan viselted, hogy a junior sikerek után nehezebb volt a felnőttek között eredményesen szerepelni?
– Nem viseltem nehezen, mert tudtam, hogy nagyon nagy váltás vár rám. Fiatalon a különféle korosztályok között alig vannak határok, a serdülő, az ifi vagy a junior korosztály között nem nehéz váltani, de a junior után a felnőttbe, az túl nagy ugrás. Ott áll az ember tizenkilenc évesen, és előfordul, hogy szembetalálja magát egy harminchét éves rutinos ellenféllel. Tudtam, hogy nehéz lesz, talán ezért lepett meg annyira, hogy olyan közel kerültem az athéni induláshoz.
| Szabó Brigitta Született: 1984. december 17., Cegléd Klubja: Tatabánya-Hermann DSE Súlycsoportja: 63 kg Edzői: Csernoviczki Csaba, Németh Ferenc Legjobb eredményei: világbajnoki 9. (2005); csapat Eb-3. (2005); Világkupa-1. (Leonding, 2004), 2x Vk-2. (Varsó, 2006; Budapest, 2006), Vk-3. (Budapest, 2002); 3x országos bajnok (2000, 2002, 2005); U23 Eb-3. (2005); junior-világbajnok (2002); junior Európa-bajnok (2002); junior Eb-3. (2003) |
