Interjú Shihan Daniel Blezio-val, a Nemzetközi Seiwakai Karate Szövetség alelnökével, akinek elsőszámú feladata, hogy népszerűsítse a Seiwakai karatét Észak-Amerikában. De mi az a Seiwakai? És ki az a Shihan Daniel Blezio? Az interjúból kiderül.
– Mi a Seiwakai filozófiája?
– A “filozófia” nagyon összetett fogalom, és mélyebb magyarázatot kíván. A “Sei” kanji a cél elérésere tett, kitartó és extrém erőfeszítéseket szimbolizálja. A “Wa” kanji az egyén és az univerzum közötti lelki harmóniára utal. A “Kai” kanji pedig a “szervezet” szót jelöli.
Kancho Ademir Da Costa
és Shihan Daniel Blezio
 |
– Mik az ismertetőjegyei egy igazi Seiwakai harcosnak?
– A stílus iránti teljes odaadás, folyamatos önképzés és a mindenek fölé helyezett alázat.
– Ez akár a kyokushin karate ismertetője is lehetne. Mi a különbség a Seiwakai és a tradícionális Kyokushin karate között?
– A stratégia, a mobilitás és a felkészítési rendszer jelenti a különbséget. Példának okáért említeném a közelmúltban, 25 ország részvételével, Abu Dhabiban, rendezett Világkupát, amelynek fő szervezője Kancho Wallid Hassan volt. A döntőben Aliakbar Darzishi, egy nagyon kemény, 110 kilós iraki kyokushin világklasszis és a 72 kilós brazil seiwakai fighter, Marcelo Bueno csapott össze. A hagyományos, nyers erő alapján esélye sem volt a brazilnak, azonban ő a stratégiának és mozgékonyságának köszönhetően mégis legyőzte az óriást. Egyébként ugyanez a harcmodor segítette győzelemhez a fiatal Ademir da Costát Makoto Nakamura ellen a 14. Összjapán Bajnokságon 1982-ben.
– Hogy érték el? Vannak speciális, csak a Seiwakai-ra jellemző technikák?
– Abszolút! A Seiwakai stílus célja, hogy bármilyen küzdelmi szituációban tökéletes megoldást nyújtson. A Kancho Da Costa által összeállított technikák és stratégiák ezért alkalmazhatók sikerrel különféle versenyeken, a hagyományos kumitétól az MMA-ig.
– Magyarországon nem hallunk sokat Önökről. Hogyan fejlődött nemzetközi szinten a szervezet?
– Lassan, de biztosan gyarapszunk. A mi álláspontunk szerint a kitűnő minőség sokkal előrébb való a puszta mennyiségnél. E szempontot szem előtt tartva sikerült egy nagyon kemény magot felépíteteni, és ezzel a problémákat elkerülni. Csak a példa kedvéért mondanám el, hogy sokkal nagyobb csapatunk lehetne az Egyesült Államokban, de inkább két jól működő csoportot hoztunk létre Sensei David Feliciano (Palm Beach) és Sensei Robert Phelps (Tampa) irányításával, amelyeknek jómagam vagyok a supervisora.
Gyakorlat
|
– És hány tagja van a nemzetközi szervezetnek?
– Jelenleg hét országban (Brazília, Japán, Uruguay, Chile, Costa Rica, Oroszország, USA) körülbelül háromzezer taggal működünk.
– Melyek a legfrissebb seiwakai hírek?
– Legközelebb december 4-én lesz nemzetközi eseményünk: Brazíliában rendezünk egy nemzetközi tornát. Január 15-én pedig híres seiwakai harcosunk, Assuerio Silva mérkőzik UFC szabályrendszerben Las Vegas-ban.
– Meséljen magáról! Mióta foglalkozik harcművészetekkel?
– Hivatalosan 1978. júniusában kezdtem el full-contact karatét tanulni.
– Hogyan kezdődött?
– Egy, a szomszédban lakó barátommal kezdtem edzésre járni, eleinte csak kíváncsiságból. Aztán náhányan azt mondták nekem, hogy nem vagyok egy harcművész alkat… Ennyi elég is volt nekem, hogy elmenjek egy kyokushin dojóba. Csak azt mondhatom, hogy az azt követő időszak már vidáman telt…
– Kapcsolatba került más stílusokkal is?
– Igen. Amikor 1. kyus voltam, Brazíliába mentem, ahol rengeteg, különféle fighterrel találkoztam. Edzettem ott a valaha volt legjobb brazil taekwon-dóssal, Carlos Loddo-val. Még ma is rendkívül sokoldalú harcos. Azon kívül szerencsém volt együtt edzeni Euclides Pereia-val, a brazil vale tudo történetének egyik olyan személyiségével, aki veretlenül fejezte be 400 harcot számláló pályafutását. Abban az időben a dojo, ahol edzettünk nagyon népszerű volt Brazíliában, mert rendkívül kemény edzések és hatalmas viadalok zajlottak ott. Nem sokban hasonlított a mai TKD edzésmódszerekre…
– Kitől tanult a legtöbbet?
– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyrabecsült mesterekkel kerültem kapcsolatba. Más-más módon, de mindegyikük befolyásolta az általam megtett utat. Shihan Jose Luis Suarez (Kyokushin) Uruguayból; Master Carlos Loddo (TKD) Brazíliából; Shihan Joko Ninomiya (Enshin Karate) az USA-ból, Kaicho Jon Bluming (Kyokushin Budokai) Hollandiából és Shihan Roman Szyrajew (IKO Matsushima) Kanadából – mind mind nagy hatással voltak rám. De valamennyi harcművész közül, akit megismertem, Kancho Ademir Da Costa, a Seiwakai Karate alapítója az, akivel szorosabb kapcsolatba kerültem, nem csak mint harcművész, hanem, mint barát is.
– És mióta oktat küzdősportot?
– 1983-óta tanítok full-contact karatét.
– Ha már itt tartunk: miért választotta éppen Miamit a tevékenysége színhelyéül?
– 1993-ban még Orlandóban éltem, amikor már az Enshin Karate Szövetség vezetői közé tartoztam. Egyik nagy álmom volt, hogy küzdhessek a mesterek tornáján, ehhez azonban olyan felkészültségi állapotba kellett kerülnöm, amihez egy csapat jól képzett edzőpartnerre volt szükségem. Abban az időben a szervezetünk másik csoportja itt, Miamiban tevékenykedett, Sensei Tony Bustillo vezetésével. Mivel nagyon erős fighterek voltak a
Shihan Daniel Blezio és Dr. Gubacsi Attila, az Axel Média CEO-igazgatója
|
csapatában, logikus lépésnek tűnt, hogy ide költözzem. Először azért jöttem, hogy edzhessek és készülhessek a Sabaki Viadalra, de aztán megszerettem a várost, és munkát is találtam itt. Tony és Peter Bustillo óriási segítséget jelentett a tornára való felkészülésben.
– Imponáló múlt és jelen, de mik a tervek?– Pillanatnyilag Mauricio Rojast készítjük fel a 2005-ös Extrem Challenge-re, amit ez évben Fort Lauderdale-ben rendeznek. Ezzel egy időben a Seiwakai U.S. három versenyzőjét – Yogui, Alejandro Alvarado, Yousef Al-Saleh – készítjük fel a nemzetközi tornánkra, amit idén Brazíliában rendezünk. A következő évre is van már néhány nagyszerű eseményünk: UFC – Las Vegas január 15-én, hol szintén indul Seiwakai versenyző; szeretnénk megrendezni itt Miamiban a U.S. Battle nevű full-contact versenyt – ezt egyébként a feleségem szervezi immárom két éve.
Továbbra is keményen dolgozunk azért, hogy tovább terjedjen karate stílusunk a már bemutatott formában, és a Budo esszenciája érintetlen maradjon mindörökre. A jövőre nézve a legnagyobb álmom, hogy megrendezzük Miamiban az első Sewakai Világkupát, de ez már egy másik fejezet…
“Életem különböző szakaszaihoz kapcsolódnak emlékezetes élmények. Fighterként a Észak-nyugati Sabaki Viadalt említeném, amelyre 1995-ben, Seattle-ben került sor, de a 3. és 4. Amazon Cup is nagyon durva volt. Karate instruktorként szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szintén sok felemelő pillanatot élhettem át. Például amikor tanítványom, Gerardo “Yogui” Alvarez pokolian nagy show-t rendezett a múlt évi japán tornán. Gerardo jókora súlyhátrányban volt ellenfeléhez képest, mégis a másik fél volt az, aki nem tudta befejezni az összecsapást. Mindig izgatott leszek, amikor a tanítványaimról beszélek, mert nagyon büszke vagyok rájuk. Az ő eredményeik az enyémek is, hiszen minden, amit elértek rengeteg közös erőfeszítés gyümölcse. 2003-ban Carlos Mora, az első tanítványom, sok évi edzés és kényszerű, súlyos sérülésekből és műtétekből adódó szünetek után elérte a Sho-Dan szintet. Többszörös nemzeti bajnokom, Mauricio Rojas is nagyon büszkévé tesz teljesítményével. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem szeretett feleségem, Elaine Blezo-t, aki két okból is büszkévé tesz: először is, mert megnyerte az 1. U.S. Kyokushin Battle bajnoki címét, másodszor mert idén fekete öves lett. Higgye el, ezeket a tanítványokat említve igazságtalannak érzem, hogy nem tudok mindenkiről mesélni, aki örömteli pillanatokat szerzett nekem.” |
Comments
comments
