Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a Magyar Budo, a keleti küzdősportok és harci művészetek magazinja. Története egészen az 1991. évig nyúlik vissza – ez idő tájt kérték fel Büki Péter újságírót egy újonnan induló küzdősport magazin főszerkesztői teendőinek ellátására. Nem véletlenül esett rá a választás…
Nagy Ferenc írása
…Ugyanis főállásban a Magyar Honvédség központi folyóiratának, a Honvédségi Szemlének volt főszerkesztő-helyettese. Fia pedig ifjúsági válogatott kerettagként, többszörös korosztályos magyar bajnokként a Budapesti Honvéd Judo Szakosztályában versenyzett már tíz éve. Éppen ezért rendkívül jó döntésnek bizonyult egy olyan hozzáértő sajtós szakembert találni a feladatra, aki szülőként érzelmileg kötődik a sportághoz. Apaként pedig őt is jó ideje bosszantotta, hogy addig Magyarországon egyetlen ilyen témájú folyóirat sem volt a piacon. Történtek korábban kísérletek különböző harcművészeti témájú folyóiratok kiadására, de egyik sem tudott tartósan „talpon maradni”. Pedig igény lett volna rá. Akkoriban az online sajtó még nem létezett, a küzdősportok pedig már annak idején is csekély terjedelmet kaptak az akkori sportsajtóban a többi sportághoz képest. Ezért úgy döntött, képzett és tapasztalt újságíróként “küzdőtérre lép” egy alapvetően judo témájú lap létrehozásáért és életben tartásáért. Így jelentek meg 1991. nyarától az Ippon Magazin első számai, amelyben a többi jelentősebb távol-keleti stílusszervezet számára is önálló rovatot biztosított. Ennek köszönhetően lényegesen nagyobb olvasói rétegnek nyújtott hiánypótló kiadványt.
A magyarországi harcművészetek népszerűsítésére irányuló törekvéseit gyakorlatilag valamennyi vele kapcsolatban álló szakág, stílus vezetője aktívan támogatta. Ennek következtében egyre inkább nőtt az igény egy új, szövetségi, stílus-, csoport- és egyéni érdekektől, személyi ellentétektől független országos terjesztésű kiadvány létrehozására. Ezért 1994. tavaszán Büki Péter és felesége létrehozták a Repülő Tatami Könyv- és Lapkiadót, hogy számos tekintélyes mester biztatására megjelentethessenek a főleg judóval foglalkozó újság szerkesztése „mellett” egy olyan magazint, amely nyitott valamennyi önvédelmi és küzdősporttal, harcművészettel Magyarországon szakavatottan és hivatalosan foglalkozó szövetség, egyesület, klub és mester számára. Objektíven tájékoztatva a nyilvánosságot a versenyeikről, övvizsgáikról és tevékenységükről.
1994. augusztus végén jelent meg a Magyar Budo magazin első száma. A fogadtatása rendkívül sikeres volt. Számos jelentős harcművészeti stílus számára nyújtott publikálási lehetőséget, melyeknek korábban szűk megjelenési lehetőségeik voltak a nyilvánosság felé. Az új folyóirat minden hivatalos stílus számára nyitottá vált, miközben a judo is kiemelt terjedelemben szerepelt. Az Ippon Magazin kiadója sajnálatos módon „rossz szemmel nézte” a rokon lap sikerét, ezért megszakította az együttműködést Büki Péter főszerkesztő úrral, akinek ezután több ideje jutott munkahelyi feladatainak elvégzése után saját magazinjával foglalkozni. Ennek köszönhetően az Ippon Magazin hamarosan megszűnt létezni, a Magyar Budo pedig évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a küzdősportosok körében. Példányszáma, olvasottsága, támogatóinak tábora, külföldi ismertsége, tekintélye folyamatosan nőtt.
A lapban fórumra lelt gyakorlatilag valamennyi hazánkban elérhető küzdősport és harcművészet. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságok, magyar bajnokságok, jelentősebb hazai versenyek eredményei mellett megtalálhatók a sportágakkal kapcsolatos fontosabb hírek, beszámolók, elméleti cikkek, esetenként egy-egy klub, illetve kiváló sportember bemutatása. A sportszakmai és keleti filozófiával összefüggő írások mellett gyakran készülnek interjúk olyan tekintélyes állami, gazdasági vezetőkkel, közéleti személyekkel, akik rokonszenvükkel sokat segíthetnek a “dojok látogatóinak”.
Büki Péter „színrelépése” előtt senki sem hitte a különböző küzdősportok és harci művészetek képviselői közül, hogy Magyarországon életben lehet tartani egy ilyen profilú kiadványt. Hiába születtek korábban hasonló témájú sajtótermékek, nem élték túl az első két-három lapszám kiadását. Bebizonyította, hogy az anyagi nehézségek ellenére kitartó kemény munkával fent lehet tartani a magazint, sőt, egyre többen álltak a Magyar Budo mellé.
Mindeközben nem kevesen akadtak, akik a Magyar Budo magazin sikerén felbuzdulva, (illetve egyéni ambícióktól hajtva) újabb és újabb hasonló profilú magazinokat adtak ki. Mindannyian a Magyar Budo negyedéves megjelenését és egyéb tulajdonságait „koppintva” próbáltak a magazin által „kitaposott” úton végigjárva érvényesülni. Rivalizálásuk a szakmai tevékenységük helyett, sokkal inkább a hirdetők elcsábításában merült ki…
Az olvasóközönség nagy része azonban továbbra is kitartott szeretett újságuk mellett (nem véletlenül a szamurájok legalapvetőbb erénye a bátorság mellett a hűség). Az idő múlásával, az online média térhódításával, és a gazdasági válság kirobbanásával a nyomtatott sajtó világszerte nehéz helyzetbe került, amivel csak a minőségi tartalom-szolgáltatással rendelkező újságok tudtak megküzdeni. A magazint is még szívósabb küzdelemre kényszerítették az elmúlt évek, de az olvasói továbbra is kiállnak mellette, míg a riválisaik már öt éve mind eltűntek a „színpadról”. Sikerült elérnie a szerkesztőségnek, hogy a fogyasztók komoly értéket tulajdonítsanak a nyomtatott terméküknek, mert megfelelő tartalommal töltik meg őket, minőségi írásokkal, amelyek kiterjedten (azaz nem blogszinten) foglalkoznak egy adott témával. Végeredményben papírt mindig szívesebben vesz kezébe az ember a megfoghatóság érzése miatt. Van minek értéket tulajdonítani, ellentétben a monitoron olvasott tartalommal.
Ez a magazin valójában azért jött létre, hogy Magyarországon is legyen egy olyan lap, mely független a különböző küzdősportok, stílusok, harcművészeti iskolák egyéni érdekeitől (és ellentéteitől), s összekötő kapocs legyen köztük. Minél több hiteles információt adjon közre az ilyen jellegű témák iránt érdeklődőknek.
Mindezt immár húsz éve végzi töretlenül, értéket teremtve. Több évtizedes “történelmével” műfajában egyedülálló a hazai sajtótörténelemben. Életképessége a lehető legjobban szemlélteti a küzdősportok és harcművészetek erejét Magyarország sportéletében.
Büki Péter főszerkesztő feleségével, és az őket támogató különféle stílusvezető mesterek segítségével, valamint fiával, ifjabb Büki Péter 5. danos judo szakedzővel karöltve tartják továbbra is életben lapjukat olyan odaadással, mintha csak a saját gyermekük lenne. A magazin töretlen működésének, életképességének kulcsa a kikezdhetetlen családi összetartás. A harcművészetek „nagy családjának” példát mutatva.
Oldal hivatkozás: 70 éves Büki Péter, a Magyar Budo főszerkesztője Budomagazin.hu