Mérkőzésüket visszanézve láthatjuk, hogy Razak Al-Hassant ellenfele, Steve Cantwell a menet vége előtt egy perccel karfeszítésbe kergeti. Razak már nem tudott kiszabadulni a fekete öves brazil jiu jitsus szorításából, ezért minden pillanattal közelebb került ahhoz, ami rajta kívül szinte mindenkinek logikus lépéshez, a megadáshoz… Vigyázat, 18+-os videó következik, a gyengébb idegzetűek inkább csak olvassanak!
Razak (12-4 MMA) megadhatta volna magát. Mindössze két apró mozdulatot kellett volna megtennie azzal a kezével, ami még szabad volt, hogy elillanjon minden fájdalma. Ezzel persze elfogadta volna a vereséget életének egyik talán legfontosabb profi mérkőzésén és UFC-s debütálásán.
Az amerikai azonban a másik, a nehezebb utat választotta: kitartott, várt és remélt, vagy más megközelítésből; nem ismerte be, hogy vesztett. Karja mindeközben 180 fokos szögben feszült, könyökét pedig már csak a szalagok tartották, ami aztán a harcos utólagos elmondása szerint “egyszer csak eltűnt”.
“Tudom, hogy szörnyen nézett ki az egész a tévében, de igazság szerint nem fájt túlságosan.” – mondta Hassan nevetve az MMAjunkie.com-nak.
Nem volt csonttörés, és műtét sem volt szükséges. Pár hónapos fizikoterápia, és Hassan karja ismét a régi volt, ismét rendesen edzhetett vele. Az edzés és a felkészülés eredménye végül egy megosztott pontozásos vereség lett Kyle Kingsbury ellen az UFC 104-ben, és Hassan szereplése ennél a promóciónál véget is ért, de Razak nem vonult vissza az MMA-tól.
Egyik csapattársa, James Krause (21-7), ott volt azon az emlékezetes éjszakán, látta, mi történt Razak karjával, és azóta sem felejtette el a történteket.
“Nem volt szép látvány, az tény, de legalább az emberek megismerték, mekkora küzdőszelleeme van Razaknak. Ennek ellenére én nem hagynám, hogy valaki így elgörbítse a karomat.”
Al-Hassan időközben megházasodott, megnyert egy kisebb tornát Kanadában, lediplomázott, és hamarosan a Bellator 137-ben tér vissza, Virgil Zwickerrel (13-4) szemben. Al-Hassan nem bánja, hogy az emberek emlékezetében olyan emberként ragadt meg, aki inkább meghal, minthogy feladja:
“Azt gondolom, hogy jobb, ha az emberre az emberek emlékeznek valami miatt, mint ellenkezőleg. Jobb, és jól is van ez így. Akik felismernek, nem azt mondják nekem, hogy miért nem adtam meg magam, hanem elismerik, hogy kemény vagyok, és egy olyan helyzetben is kitartottam, ahol az emberek többsége még rémálmaiban sem szeretne lenni.”
Másik kérdés, hogy Razak vajon mai fejjel is ugyanazt cselekedte volna, amit régen, vagy hogy hasonló szituációban újabban mit tenne. A kissé önveszélyes harcos beismerte, hogy még relatív tapasztalatlan és veretlen volt, amikor Cantwellel szembeszállt, és azt gondolta magáról, hogy egy nap nagy bajnok lesz belőle.
Most azonban Al-Hassan már lassan 33 éves, és célkitűzései is megváltoztak:
“Feleségem, és egy hamarosan születendő gyermekem is van, ezért szeretném a legtöbb pénzt összegyűjteni abban az időben, ami még hátravan. Szeretném jó környezetben tartani a családom, de egyúttal szeretném, ha le tudnám még írni a nevem egy papírra, amint felhagytam a sporttal.
Forrás: MMAjunkie
