Kyudo

Tradicionális japán harcművészet

Jelentése:
Kyudo – Az íjászat útja
kyu: íj
do: út

Leírás:
A Kyudo egy meditatív harcművészet, melynek célja a Shin (igazság, végső realitás), Zen (jóság), Bi (szépség) megvalósítása. Az íjászat technikáját megtanulva és gyakorolva az íjász saját magáról, személyiségéről tanul. Az íjászatban való fejlődés csak az íjász fejlődésével együtt történhet meg.

Mindenki, aki egyszer Kyudo-bemutatót látott, tudja, hogy a Kyudo nem sport, sem pedig egy olyan harcművészet, amelyben a gyakorlás azért folyik, hogy művelője övfokozatot érjen el. “A Kyudo-ban nem a cél eltalálására kell törekedni” mondja XX. Shibata Kanjuro sensei. “A pontosság és a fegyelem a lényeges: a kapcsolat az íj, a nyíl, a test és az elme között. A Kyudo, álló meditáció, olyan, mint a zazen. Lövésedben elméd visszatükröződését láthatod. A céltábla a tükör. Amikor a lövést kioldod, elszakadsz az egódtól. Megláthatod saját elmédet.”

Ilymódon az íjművészet gyakorlója a nyíl elszabadulásának pillanatában saját szelleme tükreként tapasztalja meg a céltáblát. Szándéka nem az, hogy eltalálja a célt, hanem, hogy önmagát élje meg célként. Hosszú gyakorlás eredményeként az íjász, a nyíl elszabadulásának pillanatában megéli az Éntelenség állapotát.

“Nem az ellenfél, hanem önmagunk legyőzése a cél.”

A kyudo – mely kifejezés a 19. század második felében vált általánossá (korábban kyujutsu) – az igazság, a jóság és a szépség keresése.

Az igazság a kyudoban egy tiszta lövés során ölt testet, amikor a három elemi rész, a tartás, a mozgás és a technika tökéletes összhangban egyesül. A jóság, és etikett magába foglalja az udvariasságot és erkölcsiséget. A jóság a kyudoban mindig minden helyzetben a természetes és valódi magatartás, viselkedés. Egy jó kyudós a legnagyobb megpróbáltatások, konfliktusok idején is megtartja higgadtságát. A kyudoban az igazság és jóság alkotja a szépséget. A szépség serkenti az életkedvet és a szellemet. A szépséget megtalálhatjuk a kyudo művésziességében, a tradicionális öltözet eleganciájában, de megjelenik az etikettben is mely végig áthatja a kyudo ceremóniát. Az etikett mely a mások iránti udvariasságot és tiszteletet jelenti, alapvető eleme a kyudo gyakorlásának

Történet:
A Kyudo – az íjászat útja – a legöregebb, tradicionális japán harcművészet. A japánok – csak úgy, mint más népek – történelem előtti idők óta használtak íjat. Az íjászat gyakorlati alkalmazása mellett az íjászat ceremoniális változatát – mint művészetet – shintoista, illetve udvari szertartások során, gyermek születésekor, különleges alkalmakkor művelték. Az íj húr pendülésének tisztító hatást tulajdonítottak. Hitük szerint az íjász-mesterek lövésének hangja szellemi megvilágosodáshoz vezethet.

A IV. és a IX. század között a Kína és a Japán közötti szoros kapcsolat tett hatást a japán íjászatra. Különösen a Konfuciánus tanok hatottak, amelyek szerint az íjászaton keresztül, az azt gyakorló igazi személyisége mutatkozik meg. A lőfegyverek megjelenése után az íjászat elvesztette harci jelentőségét és spirituális művészetté vált, amelyet zen-buddhista szerzetesek és szamurájok gyakoroltak. A későbbi századokban az íjászatra shintoizmus, illetve a zen-buddhizmus gyakorolt hatást a harcosok által támasztott gyakorlati követelményeken kívül.

A shintoizmus egyik fő jellemzője az íj és nyíl rituális célokra történő alkalmazása már két évezrede. A kyudo ceremónia során így sok minden, a viselt öltözék, a felszerelések felemelésekor alkalmazott szertartásos tisztelet, stb. az ősi shinto gyakorlatból eredeztethető.

A zen-buddhizmus hatása ugyanakkor viszonylag új keletű, mely a Kamakura időszakból (1185-1333) származik, abból az időből, amikor az íjász harcosok is átvették az akkor jellegzetessé váló kínai mintát, a harcokra történő morális felkészülés során, a Zen módszerét. A Zen hatása a békés Edo korban, a 17. és a 18. században fokozódott. Ebben az időszakban vált a kyudo gyakorlása filozófiai jellegűvé. Ebből az időszakból származik az “Egy lövés, egy élet”, illetve “A lövés olyan mint az áramló víz” elve, melyet később a kyudó tanításával társítottak.

Forrás: www.kyudo.hu, www.kyudo.com