K-1

Történet:

1980. Kazuyoshi Ishii megalapítja a Seidokan Karate iskolát Oszakában, ahol dojok és egyetemi karate klubok találhatók.

1981. Oszakában megrendezik az első Össz Japan Karate-Do tornát, Ishii és Seido Kaikan, az új Seidokan Karate elnök szervezésében. A full-kontakt verseny megtölti Furitsu csarnokot és közvetíti a helyi TV.

1982. Seido Kaikan harcosok kiállnak/megküzdenek Kung Fu mesterek egy csoportjával és győzelmet aratnak a kansai-i Erzsébet Királynő Stadionban. Ezalatt Ishii-t választják az újonnan alakult All Japan Budo (Martial Arts) Promotion Association  első elnökének. A szervezetet kansai körzeti karate és kempo csoportok hozták létre.

1985. Seido Kaikan irodát nyit az Egyesült Államokban, amelynek Tom Edwards lesz az ügyvezetője.

1988. Két Ishii tanítvány (Toshiyuki Yanagisawa és Masaaki Satake)  végez a Karate Real Champion Tournament első és második helyén és így az Ishii féle Seido Kaikan végleg kivívja a harcművész közösség elismerését.

1991. Sorozatos tornagyőzelmek. Seido Kaikan Tokióban egy tornán megmérkőzik az USA Oyama Karate-val és Satake győzelmet arat a legendás Wilie Williams felet.

1992. Az első kesztyűs karate esemény Japánban: a Karate Japan Open, amelyet Satake nyer.

1993. Ahogyan a karate egyre közelít stílusban a kickboxhoz Ishii szervezésében megrendezésre kerül az első K-1 Grand Prix a tokiói Yoyogi Dai-Ichi Stadionban. Az eseményen szabványos méretű boxringben küzdenek forradalmi K-1 szabályok alatt, amely többek között engedi a karate és kicbox ütéseket egyaránt. 10000 fős teltház előtt az első K-1 bajnokságot Branco Citatic nyeri. Még két K-1 esemény kerül megrendezésre ugyanebben az évben, amelyeket Satake és Hoost nyer.

1994. Peter Aerts nyeri a második K-1 Grand Prix-t, legyőzvén az újonc Andy Hug-ot, aki így első K-1 meccsét elveszíti. zeptemberben Hug “bosszút áll” a Yokohama Arénában és megalapozza hírnevét mint az egyik első K-1 szupersztár.

1995. Májusban Aerts sikeresen megvédi bajnoki címét a 3. K-1 GP-n. Következő hónapban Hug otthonában, Svájcban rendezik az első tengerentúli versenyét e rohamosan fejlődő sportágnak. A K-1 Fight Night több mint 12000 nézője előtt az esélyes Hug kiütéssel nyer a WKA USA bajnok Dennis Lane ellen.

1996. Az újonc Mike Bernardo meglepi Aerts-et a K-1 GP-n, aztán a döntőben vereséget szenved Hug-tól, aki ez évben egy még az előzőnél is nagyobb Fight Night versenyt visz Svájcba. Augusztusban a Sony kiadja az első K-1 videojátékot. Októberben az országos Fuji TV Network a Yokohama Arénából közvetíti a K-1 Star Wars nevű eseményt, ami a kezdetét jelenti a Fuji és a K-1 szövetségének.

1997. K-1 harcosok, mint Hug, Aerts, Bernardo már komoly hírességek Japánban, akiket gyakran látni TV-ben, és rajongók hada üldöz az utcán. Hug Fight Night-ját közvetíti a svájci nemzeti TV. Japánban az ország három legnagyobb városa, Nagoya, Oszaka és Tokió ad otthont a K-1 eseményeknek. A Tokio Dome GP 45000 jegyét alig egy óra alatt elkapkodták. Ebben az évben Hoost pontozásos győzelmével kaparintotta meg a koronát Hugtól. A torna televíziós nézettségi adatai elérték a meglepően magas 20%-os arányt. Japánban a K-1 az egyik legnépszerűbb sport lett.

1998. A svájci versenyt – amelyet Stefan Leko nyer – K-1 European Grand Prix-re keresztelik. Az új K-1 USA GP-t megnyervén Rick Rufus is biztosítja helyét a Decemberi tokiói GP-n. A japán GP-n Satake 63800 néző előtt diadalmaskodik  a háromszoros bajnok Aerts felett.

1999. A K-1 eddigi legsikeresebb éve teltházas versenyekkel, mint a K-1 All Stars nights, K-1 Spirits. Az év betetőzéseként egy újabb zsúfolt házas Tokyo Dome GP-n Ernesto “Mr Perfect” Hoost egy hihetetlenül izgalmas döntőn legyőzi Mirko “Crocop” Filipovicot elhódítván a K-1 bajnoki címet.

2000. Ernesto Hoost 2000-ben megvédi bajnoki címét.

2001. K-1 megkoronázza első Óceániai bajnokát az újzélandi Mark Hunt személyében.

2002. Újabb diadalával Ernesto Hoost az első négyszeres bajnok a sportág történetében.

2003. Az amerikai erőgép, Bob “The Beast” Sapp felbukkanása új színt visz a sportág életébe.

Ismét holland harcos a K-1 trónján. Remy Bonjasky fölényesen szerzi meg a bajnoki övet a tokiói gálán.

Leírás:

A Karate, a Kick box, a Taek kwon do és a Kung fu voltak azok a harcművészeti ágak, amelyeket ötvözve a K-1 elindult hódító útjára.
Az év folyamán, 5 kontinens K-1 harcosai küzdenek azért, hogy bekerülve a legjobbak közé részt vehessenek a Tokyo-ban megrendezett K1 World Grand Prixen, ami minden év decemberében kerül megrendezésre. A K-1 népszerűsége Japánban és világszerte rohamosan nől.

A K-1 szabályok nem engedélyezik a könyök használatát, valamint a birkózó technikák alkalmazását és a grapplinget, vagyis a földharcot. 8 súlycsoport létezik, de a K-1 – főleg a média és annak kereskedelmi vonzata miatt – előnyben részesíti a 70-75 kg-os középsúlyt és a +93 kg-os nehézsúlyt. A küzdő felek védőfelszerelése szabványos boxkesztyűből, ágyékvédőből és fogvédőből áll. Az egyedi mérkőzések 3×3 vagy 5×3 percből állnak. A bajnokságokon a menetek 3×3 percesek. A mérkőzések pontozásos rendszerben folynak. Ha nem születik győztes, akkor egy extra menet alatt döntik el, ki a jobb. Ekkor az előző menetekben nyújtott teljesítményt nem veszik figyelembe. Ha ekkor sincs döntés, akkor még egy ráadás menet következik, amely után az egész mérkőzést tekintve a versenyzők között a legkisebb különbség is döntő erővel bír.

Pontozásnál az alábbi prioritási sorrendet veszik figyelembe a bírák: