Egy nemrég íródott cikkünk kapcsán az egyik olvasónkban felvetődött a kérdés: mi köze van a pankrációnak a harcművészetekhez, ami a budomagazin.hu választott harctere? Kíváncsian várjuk a véleményeket, de előtte a mi álláspontunkat közöljük.
Balra egy “kamu” (pankráció), jobbra pedig egy “igazi” (Muay Thai) fejrúgás
A pankrációban nincsen ráció?
Vitathatatlan tény, hogy a pankrációban (ami nem mellékesen a birkózás, mint küzdősport egyik műfaja) megtalálhatóak a különböző küzdősportokból származó mozdulatok, az ütések, a dobások, az ugrások, feszítések… – az itt használt technikák tárháza csaknem kimeríthetetlen… – de a pankrátorok többsége mégis inkább az anglo-amerikai fogásokat alkalmazza a leggyakrabban.
A különbség az, hogy ezek nem az ellenfél testének “szétroncsolására” irányulnak, sokkal inkább a közönség szórakoztatása a fő cél.
Kísérteties a hasonlóság – nem véletlenül: a dobás az dobás, az ütés az ütés
Értékükből semmit nem vesz el az, hogy szándékosan nem találnak célba (erről bővebben egy kicsit később), sőt! Inkább vigyázni kell a másik testi épségére, miközben a mozdulatoknak igaziaknak kell tűnniük: ez bizony nehéz feladat, amihez nem kevés előkészület is szükséges.
Mérkőzés közben ráadásul össze is kell dolgoznunk ellenfelünkkel társunkkal: ugyanúgy ismernünk kell gyenge pontjait, mint bármely más sportban – csupán itt nem az a cél, hogy legyőzzük a másikat, hanem hogy súrlódásmentes legyen az együttműködés. Ez nem “one-man show”, sok esetben kettőnél több sportoló szolgáltatja a műsort, többfelé kell figyelnünk, mint egy hagyományos küzdelem során.
A fizikai kontaktus a lényeg?
Fontos kiemelnünk, attól még, hogy a különböző támadások nem a másik fél kiütésére irányulnak, a kemény fizikai kontaktus természetesen a pankrátorok között is folyamatosan jelen van; mutatunk erre is egy példát:
Ultimate Warrior itt éppen a 240 kilós (!!!) André the Giant-ot vágja a földhöz
A mutatványok veszélyesek és véresen komolyak; ennek okán az internet tele van a súlyos sérüléseket okozó balesetekkel – “bohóckodásnak” tehát semmiképp sem nevezhető a pankráció, maximum cirkuszi mutatványnak, ami nagyon rosszul is elsülhet:
Harcművészet, küzdősport – avagy a fogalmak tisztázása
Csámcsogjunk el egy kicsit az első szópáron: harc és művészet. Mi kell valójában a harchoz? A Wikipédia szerint harcművészetnek nevezzük azokat az ágakat és formákat is, amelyek nem a küzdést és az abban való győzedelmeskedést helyezik a fókuszba, “A művész pedig az alkotást és az önmegvalósítást tartja művészete céljának”. Mit is nevezünk művészetnek? A pankráció művészi értéke megkérdőjelezhetetlen, hiszen már az arcfestések, a maszkok és a ruházat is könnyen felismerhető, kulturális jellemvonások, nem beszélve a szinte színházi mesterkéltséggel megkomponált háttértörténetekről.
Mi ez, ha nem küzdősport?
Ha valaki ezek fényében sem hívja a pankrációt harcművészetnek, akkor is igaz lehet rá a hasonló jelentéstartalommal bíró, de mégis kicsit máshogy is értelmezhető “küzdősport” fogalma. A pankrátorok nagy fizikai terhelésnek vannak kitéve, tehát küzdenek egymással. Sportértékét úgy érezzük, megint csak nem kell magyarázni.
Pár ellenérv
Ugyan meg lehet magyarázni, hogy a pankráció miért küzdősport , de még mindig lehet érezni, hogy valami mintha nem stimmelne. Egy képzett taekwon-dós számára például az egész olyan lehet, mint egy profi bokszolónak a Rocky című film. Valahol hasonlít az igazihoz, de a szakértő szemek látják, hogy a küzdelem nem igazi:
Ezen azért mi is jó kedvre derültünk…
Igaz lehet, hogy a különböző mozdulatok a pankrációban ugyanolyan nehezek, mint “élesben”. A könnyítés azonban az, hogy nem ütköznek ellenállásba. A mai modern harcművészetek többségében ezzel szemben a harcosok arra törekednek, hogy valamilyen módon megakadályozzák az ellenük irányuló támadást. Bár lehetősége van improvizálni, de egy pankrátor azt tudja csinálni, amit előre (vagy menet közben) megbeszélt a másikkal, mert az megengedi neki – ez jóval kiszámíthatóbbá teszi a küzdelmet, amit a közönség persze csak utólag tud megfigyelni.
Középpontban a szórakoztatás
Azt viszont a nézők is jól tudják, hogy az ütések nem igaziak, ezért a szórakoztató előadást akár kiskorúak is láthatják. Egy-egy műsor ezáltal könnyedebb hangvételű; valahogy nincs meg az a feszültség, amiért az az érzésünk, hogy valaki bármelyik másodpercben kidőlhet. Megfigyeltük továbbá azt is, hogy valódi sérülés még a magas előfordulás ellenére is ritka, ezért míg ott akkor van baj, ha megsérül valaki, addig máshol akkor, amikor semmiféle kár nem keletkezik senkiben.
Harcművésznek valószínűleg tényleg nem sok pankrátor vallja magát, hiszen klasszikus értelemben nem küzdenek egymás ellen, de láttunk már példát arra, hogy egy WWE-ből áttérő “előadóművész” mekkora sikereket ért el az UFC-nél. Ezeket az embereket bizony kemény fából faragták – figyeljük csak meg, Brock Lesnar milyen helyzetből tudott győzedelmeskedni:
Szeretnénk mindenkinek a figyelmébe ajánlani egy kiváló filmet, amely valósághűen ábrázolja azokat a megpróbáltatásokat, amiken egy pankrátor karrierje során keresztülmegy. A címe: A pankrátor
Most olvastunk egy friss hírt, ami a filmen kívül egy második lehetőséget nyújt arra, hogy elmerüljünk a sport rejtelmeiben: létezik magyar pankráció is! Aki kíváncsi rá, a Viasat6 műsorán megnézheti április 27-én, 20:20 perckor.
Magyarok akcióban! Forrás: comment.blog.hu Fotó: Sziszik Dániel
Minden véleményre kíváncsiak vagyunk a témában, amik sokat nyomnak majd a latba – amennyiben többen vannak a pankráció ellen, mint vele, mérlegeljük a hírek közlését.
Tehát a kérdés még egyszer: van helye a pankrációnak oldalunkon, vagy nincs? Szerintünk van! Állást foglalni kötelezően SZABAD! 
A magyar pankrációban jobban észrevehetőek az előre megbeszélt mozdulatok. Az amerikai harcokban sokan komolyan megsérülnek, törések, ficamok,több hónapos kórház, műtétek, stb. Én minden harcot végigizgulok, örülök a sikereknek, ütöm a fotel karfáján 1-2 , nem sikerült!Megsiratom és dühöngök ha kedvenceimet bántják, és nem értem a vezetőséget miért hagyják hogy az őrült család agyonverje a mosolygós kedvencem, vagy előzőleg a Pajzs támadásait miért nem akadályozták meg. Időnként nem értem miért áll háttal a másiknak, hogy az könnyen ráugorjon. Kiabálok, fordulj meg, de nem. Mikor a kis kedvencem /YES/csodálatos ugrásaival szinte repül,halálugrások, attól félek egyszer kettévágja az asztal. Nem érdekel ki mit mond, én drukkolok, és velük érzek.
Oldal hivatkozás: RETRÓ: Audrey Bride, a magyar női pankrátor bemutatója Budomagazin.hu
Oldal hivatkozás: Boksztörténelmet írt a fiúk ellen gyakorló lány, Taoriba Biniati Budomagazin.hu