Vitaindító: a nőknek hasznos férfiakkal küzdeniük?

Jen Flannery, a Bloody Elbow egyik új munkatársa barna öves brazil ju-jitsus, ötven másik nőt irányít és edz napi rendszerességgel – e mellett jelentős sikereket ért már el nemzetközi versenyeken is. A Bloody Elbow fogta magát, és már a cikkük elején állást foglaltak az egyik oldalon: szerintük nem is kérdés, hogy a női MMA harcosoknak férfiakkal kell küzdeniük.

Egy tökéletes világban azok a nők, akik más nők ellen szeretnének majd megküzdeni, csakis nők ellen gyakorolnának. Hogy miért? ez egyszerű: mert pszichológiailag közelebb kerülnének ahhoz, ami majd vár rájuk a ringben, a ketrecben, vagy a tatamin.

Nem szoktunk női kosárlabda-, vagy focicsapatot férfiak ellen játszani élesben, de akkor miért is látunk női harcosoknak férfiakkal együtt gyakorolni a küzdősportok világában?

Mert nincs elég nő ebben a sportban. Amikor dönteniük kell, hogy vagy férfiakkal edzenek, vagy sehogy, akkor inkább a kevésbé rossz verziót szokták választani, ez nincs másképp Jen esetében sem.

“Az elsődleges célunk az, hogy fejlesszük magunkat, és ez nem az edzőn, hanem sokkal inkább az edzőpartneren múlik. Aki volt már valamilyen küzdősportos edzésen, az tudja, hogy amint beléptünk az ajtón, az első dolgunk a számunkra ideális edzőpartner felkeresése és kiválasztása.”

De vajon pontosan milyen módszer szerint történik meg a döntés, amely arra irányul, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból?

“Véleményem szerint nem kellene különbséget tennünk férfi és nő között. Én a hozzám hasonló attribútumokkal rendelkező (súly, ügyességi szint) társakat szoktam magam mellé választani, illetve azokat, akik tudják, hogy hogyan kell helyesen edzeni, és felismerik, ha hibázok valamiben; olyanokat, akik egy picit előrébb járnak mint én, és ha kell, ösztönöznek. Persze azok ellen is szeretek gyakorolni, akik valóban megizzasztanak, ezáltal felkészítenek a kihívásokra, de az is jó, ha valakinél én vagyok a jobb, és kedvenc technikáimat tökéletesíteni tudom rajtuk. A legfőbb szabályom viszont az, hogy kerüljem azokat, akik túl veszélyesek.” – ebbe a hibába sokan beleesnek, ugyebár… “Hat edzést/versenyt követő komolyabb műtét után inkább már nem vállalom a kockázatot.”

Sajnos nem éppen tökéletes az a világ, amiben élünk – sokszor nem adatik meg a luxus a nőknek, hogy kövessék a saját szabályaikat, és tényleg jó partnert választhassanak maguknak. Abból kell élni, amink van.

“Nőként ha az elsődleges célunk az önvédelem, akkor valószínűleg nem tesz jót, ha nők ellen edzünk, kivéve, ha a már meglévő tudásunkat szeretnénk minél jobban begyakorolni (bár szerintem évek kellenek ahhoz, hogy eljussunk arra a szintre, ahol már elmondhatjuk magunkról, hogy van esélyünk legyőzni férfi edzőpartnerünket, és ekkor is csak a nálunk könnyebb súlyú, vagy legalább két szinttel alacsonyabb övfokozattal rendelkező partnerek jöhetnek szóba). Ha viszont azt szeretnénk, hogy a versenyen női divízióban jól teljesítsünk a nők ellen, akkor már több értelme van nők ellen küzdeni, ez a nagy és jelentőségteljes különbség.”