Kiemelt hírek

Szőcs Bertalan: "Bármi is történjen, az életem legnagyobb szerelme a vívás"

2006. április 18. | szerző akadmin | Vívás

A 72 éves vívópápa mesél a kezdetekről, tanítványairól és az általuk felhalmozott temérdek éremről

Minden idők egyik legsikeresebb magyar vívóedzője az örökifjú 72 éves Szőcs Bertalan, Magyarország egyik, vagy talán legsikeresebb vívómestere.

Hogyan került kapcsolatba a vívósporttal?

-Nagybátyám, Berczelly Tibor olimpiai bajnok kardvívó volt. Ilyenformán családi hagyomány nálunk a sportág. Bár kilenc évesen még úszni jártam, de aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nagybátyám kezdeményezésére már a vívóteremben vagyok. 1947-ben nyitottam be az edzőterem ajtaját, és ez nagy büszkeségem, hogy ez az ajtó képletesen még ma is nyitva áll, manapság is aktív részese vagyok a hazai vívó sportéletnek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy már egész apró gyermekként rendszeresen látogattam a vívóversenyeket. Gerevich-Kovács-Kárpáti-Berczelly minden idők legnagyobb csapata volt, már ekkor megtetszett a dolog. Nem volt nagy bánat, otthagyni az uszodát és a pástra cserélni.

Egyből szerelmese lett a vívásnak? Nem akart soha sportágat váltani?

-Soha nem volt ilyen. Igaz, én magát a sportot szeretem, de ezen belül a víváshoz értek a legjobban. Való igaz, hogy a vívás kezdeti oktatása elég száraz, de ezt az időt én más sportágakkal színesítettem meg. Amikor aztán jöttek a vívósikerek, onnantól nagyon megszállott lettem.






Gyermekek első szárnypróbálgatásai
Milyen tulajdonságai alapján szeretett bele a vívásba?

-Ha jellemeznem kell, akkor a sportágra azt mondanám: ez igazi csata két ember között. Összetettsége nagyon tetszik. Komoly szerepet játszik a fizikum, a technika, de elsősorban a szellemi képességek. Pályafutásom kezdetén húsz gyermekkel kezdtem el foglalkozni. Nem sokkal később már felnőtt korú versenyzőket is edzettem, többek között Gábor Tamást és Schmitt Pált is én tanítottam. Ennek köszönhetően átláttam a teljes korosztályt, azt, hogy gyermekeimnek hová kell eljutniuk a sikerességhez.

1969-től a női tőr válogatott vezetőedzője volt, a sikerek ettől kezdve özönlöttek.

-Szám szerint 103 olimpiai, VB és EB érmet szereztek tanítványaim, amely azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nem éppen semmi. Olimpiai érmet nyolc versenyzőm szerzett, ebből ötük a legfényesebb medált. Hazánkban jelenleg én vagyok az egyetlen kétfegyvernemes (tőr, párbajtőr) edző, amit nagyon sajnálatosnak tartok.

Jelenlegi tanítványai?

-Öt remek tanítványom van – Binét Regina, Csik Pál, Gátai Róbert, Szényi Péter, Mazza Lorenzo -, akik közül garantálom, hogy legalább négyük a felnőtt válogatott tagjai lesznek. Lorenzo első éves felnőtt versenyző és a ranglistán 36. helyen áll, Szöulban a felnőtt Világkupán már döntős volt. Két tanítványom is ki fog jutni a Junior-Kadet VB-re. Csik Pál, életében először vesz részt ilyen komoly versenyen. Még nagyon fiatal, de hosszú távon sokat várok tőle. Szényi Péter, tavaly ezüstérmes volt a párbajtőr csapattal. Neki komoly esélye van arra, hogy a legjobb nyolc között végezzen.

Mennyire lehet a vívásban előre kiszámítani a verseny végeredményét?

-Semennyire! Mondok egy példát: VB-t rendeztünk Budapesten. Tordasi Ildikó vezette a világranglistát. Jöttek az újságírók, hogy Ildikó hányadikként fog végezni. Úgy feleltem: ha úszóedző lennék akkor nyugodtan hátradőlnék és azt felelném, hogy az első háromban biztosan benne lesz. De mivel nem vagyok úszóedző, ezért azt válaszoltam, hogy a tizenöt esélyes közül bárki megnyerheti a versenyt. A megmérettetésen Tordasi Ildikó kiesett, nem került a legjobb nyolc közé sem. – Az eset külön érdekessége, hogy a kard és párbajtőr világranglista első helyezettjei is kiestek. – Kérdem én, hol létezik még ilyen, azt hiszem nem sok sportágban! A vívás a versenyek végeredményét tekintve az egyik legkevésbé kiszámítható sportág. A felkészültségen túl a pillanatnyi fizikai és lelkiállapot határoz meg mindent. Kétségtelen, a bírókon is nagyon sok múlik, de azt most hagyjuk.






Tíz év óta egyetlen versenyre sem kísérem el tanítványaimat. Előre minden esetben megbeszélem velük, hogy mit tanácsolok, miként vívjanak. Természetesen gondolatban százszázalékosan ott vagyok velük és drukkolok, hogy minél később csörrenjen meg a telefon, mert az azt jelenti, hogy szépen menetelnek a versenyen. Vallom, hogy ez a közös sikerünk receptje! Így az önállóságra nevelem őket, mindig maguknak kell helytállniuk, a kombinatorikai képességük kifejlődik és igazán a saját lábukra tudnak állni.
Nekem ez a célom!

Manapság a víváson kívül mivel tölti az idejét?

-Odafigyelek magamra, karbantartásomra nagy hangsúlyt fektetek. Rendszeresen úszom, reggelente tornázom. Öt éve nagy hobbim lett a túrázás. A “rövid” útjaim során, mintegy 16 kilométert – a hosszabbak 30 kilométeresek – szoktam megtenni, legtöbbször egyedül. Nagy szükségem van erre, mert ekkor magányomban rendezni tudom gondolataimat, elmélkedhetek tanítványaimon, edzéseken, mindenen. Remélem, minél több tehetséget tudok a siker útján elindítani, csiszolni a kis gyémántokat. Bármi is történjen, az életem legnagyobb szerelme a vívás, melynek hódolok, amíg a pohár ki nem esik a kezemből.

Comments

comments

A hozzászólás letiltva.