– Te ezt alaposan átgondoltad, ezért tulajdonképpen kiterjed minden területre. Minden korosztálynak kiválogattad a mozgásaikhoz megfelelő módszereket, és az értelmi képességeiknek megfelelő gyakorlatanyagot tanítottál nekik. Azt tudom mondani, hogy ezt leendő testnevelő tanároknak kellene tanítani, hogy aztán a saját iskoláikban az eséstudást tovább tudják adni a diákoknak. Erre törekedtem magam is, de valamiért mindig elakadtam a rendszerben. Te akkreditáltattad, és azt gondolom, hogy kellő támogatással, meg tudod majd valósítani ezt a jó célt.

– Okos gondolat tőled, hogy az Esések Iskolájában kézjelekkel, mozdulatsorkottával segíted a tanítást. Jó felépítéseket alkalmazol; szakszerűek, kidolgozottak a mozdulatok, és logikusan egymásra építetted őket. Ezzel hatékonyabban tudsz egyszerre több embert is tanítani. Döntő szerepe van a tompításnak, amelybe utóhatásként a lábak is besegítenek. Ezt is jól megoldottad, mert így a sérült gyerekek is nagyszerűen megtanultak esni. Fel kell hívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a fej a test természetes része. Mivel nyakizmokkal van körülvéve, és a fejnek súlya van, ezért ha valaki elesik, a fej óhatatlanul ostorcsapásszerű mozdulatot végez, ha a személyt előzetesen nem tanítjuk meg arra, hogy tónusban tartsa, azaz a nyakizmaival mintegy „megfogja” a fejet.

A testnek arra a részére kell esni, ahol sok az izom, például a tenyér, az alkar és felkar, a széles hátizom, a comb ós a lábszár izmos – általában külső – részére. így kerülhetők el a sérülések, ezért fel kell hívni a figyelmet ennek a jelentőségére, mert az átlagember ezt nem tudja. Neked úgy látom, megvan a saját kidolgozott válaszod minden lehetséges egyensúlyvesztésből eredő elesés kivédésére. Kellően odafigyelsz a testrészek kölcsönhatására, és ez az ember maximális védelmét szolgálja.

– Mindenképpen jó eredmény, hiszen más küzdősportágak eséstechnikái is szerepelnek az anyagban. Nagyon fontos, hogy a gyakoroltatás során ismételtetni kell a szériákat, hogy a tanítványok megfelelően tudják alkalmazni a tanultakat. A judoban ez másképpen valósul meg, hiszen ott a kapcsolat mindennapos és természetes, amikor már a dobásokat gyakorolják. Ott a sportolóknak nincs lehetősége elfelejtenie az esést, hisz a judokák edzésenként több tucatszor esnek. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az eséstant ennyire alaposan kidolgozva még nem láttam sehol, és nincs is tudomásom arról, hogy valaki így, ilyen átfogóan foglalkozott volna ezzel. A rendszered az élet szinte minden területén hiánypótló, mert balesetek mindig és mindenütt történnek, az emberek pedig nem tudják őket kivédeni, mert nem tanulták meg. Az átlagembert olyan meglepetés éri, amire nincs felkészülve, és erre itt talál célzott megoldást.

– A judo-sportra milyen hatással lehet a szélesebb társadalmi körben megismertetett eséstudás?

– Ebben az a nagyszerű, és az a te óriási érdemed, hogy ilyen alaposan kidolgoztad. Ennek az a lélektani előnye, hogy az emberek megtanulhatnak nem félni az esetleges elesésektől, és amikor ez a bizalom megvan, több szülő engedi el a gyermekét judózni, mert megismerik a helyes eséstechnikát.

– Ajánlható-e a látottak alapján más sportágak sportolóinak az Esések Iskolája, mint a testi épség megóvásának és a balesetek megelőzésének eszköze?

– Az Esések Iskolája már csak ezért is jó kezdeményezés, amit feltétlenül érdemes elfogadni és befogadni, hiszen nagyon változatosan tanítja a tanítványokat, és hatékony rávezető technikákkal a helyes esésekre. Minden gyereknek, aki sportágat választ, érdemes elsajátítani az Esések Iskolájában a sérülésmentes jó eséseket, hogy választott sportágában eredményesebb legyen. Aktív sportolók is kapcsolatba kerülnek a talajjal – így vagy úgy, de minden sportágban előfordulnak esésekkel járó balesetek, ezért a módszered hatékonyan segítené a balesetek megelőzését. Erre eddig a judo volt a minta. Aki mindezt nem tanulja meg. az szakszerűtlenül esik el. Beveri a végtagjait, a fejét és még lehetne sorolni tovább, hogy mit.

– Támogatnád-e azt, hogy akik az Esések Iskolájában tanultak, a küzdősportokban használt minősítő rendszerhez hasonlóan kapjanak egy övet vagy minősítést, melyet minden küzdősportszövetség elfogad alapnak?

– Mindenféleképpen, hisz ha valamit teljesítenek, megtanultak, és azt használni is tudják, akkor azt el kell ismerni. A küzdősportági szakszövetségeknek véleményem szerint elfogadható, amit az Esések Iskolája tanít. Az Esések Iskolája által tanított eséstudás azon más sportági szakszövetségeknek is hasznos lenne, amelyek erre nem orientálják a versenyzőiket, vagy nem akarják lemásolni a judósokat.

További info: www.esesekiskolaja.hu

 

 

– Te ezt alaposan átgondoltad, ezért tulajdonképpen kiterjed minden területre. Minden korosztálynak kiválogattad a mozgásaikhoz megfelelő módszereket, és az értelmi képességeiknek megfelelő gyakorlatanyagot tanítottál nekik. Azt tudom mondani, hogy ezt leendő testnevelő tanároknak kellene tanítani, hogy aztán a saját iskoláikban az eséstudást tovább tudják adni a diákoknak. Erre törekedtem magam is, de valamiért mindig elakadtam a rendszerben. Te akkreditáltattad, és azt gondolom, hogy kellő támogatással, meg tudod majd valósítani ezt a jó célt.

 

 

– Okos gondolat tőled, hogy az Esések Iskolájában kézjelekkel, mozdulatsorkottával segíted a tanítást. Jó felépítéseket alkalmazol; szakszerűek, kidolgozottak a mozdulatok, és logikusan egymásra építetted őket. Ezzel hatékonyabban tudsz egyszerre több embert is tanítani. Döntő szerepe van a tompításnak, amelybe utóhatásként a lábak is besegítenek. Ezt is jól megoldottad, mert így a sérült gyerekek is nagyszerűen megtanultak esni. Fel kell hívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a fej a test természetes része. Mivel nyakizmokkal van körülvéve, és a fejnek súlya van, ezért ha valaki elesik, a fej óhatatlanul ostorcsapásszerű mozdulatot végez, ha a személyt előzetesen nem tanítjuk meg arra, hogy tónusban tartsa, azaz a nyakizmaival mintegy „megfogja" a fejet.
 

A testnek arra a részére kell esni, ahol sok az izom, például a tenyér, az alkar és felkar, a széles hátizom, a comb ós a lábszár izmos – általában külső – részére. így kerülhetők el a sérülések, ezért fel kell hívni a figyelmet ennek a jelentőségére, mert az átlagember ezt nem tudja. Neked úgy látom, megvan a saját kidolgozott válaszod minden lehetséges egyensúlyvesztésből eredő elesés kivédésére. Kellően odafigyelsz a testrészek kölcsönhatására, és ez az ember maximális védelmét szolgálja.

 

 

– Mindenképpen jó eredmény, hiszen más küzdősportágak eséstechnikái is szerepelnek az anyagban. Nagyon fontos, hogy a gyakoroltatás során ismételtetni kell a szériákat, hogy a tanítványok megfelelően tudják alkalmazni a tanultakat. A judoban ez másképpen valósul meg, hiszen ott a kapcsolat mindennapos és természetes, amikor már a dobásokat gyakorolják. Ott a sportolóknak nincs lehetősége elfelejtenie az esést, hisz a judokák edzésenként több tucatszor esnek. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az eséstant ennyire alaposan kidolgozva még nem láttam sehol, és nincs is tudomásom arról, hogy valaki így, ilyen átfogóan foglalkozott volna ezzel. A rendszered az élet szinte minden területén hiánypótló, mert balesetek mindig és mindenütt történnek, az emberek pedig nem tudják őket kivédeni, mert nem tanulták meg. Az átlagembert olyan meglepetés éri, amire nincs felkészülve, és erre itt talál célzott megoldást.

– A judo-sportra milyen hatással lehet a szélesebb társadalmi körben megismertetett eséstudás?

– Ebben az a nagyszerű, és az a te óriási érdemed, hogy ilyen alaposan kidolgoztad. Ennek az a lélektani előnye, hogy az emberek megtanulhatnak nem félni az esetleges elesésektől, és amikor ez a bizalom megvan, több szülő engedi el a gyermekét judózni, mert megismerik a helyes eséstechnikát.

– Ajánlható-e a látottak alapján más sportágak sportolóinak az Esések Iskolája, mint a testi épség megóvásának és a balesetek megelőzésének eszköze?

– Az Esések Iskolája már csak ezért is jó kezdeményezés, amit feltétlenül érdemes elfogadni és befogadni, hiszen nagyon változatosan tanítja a tanítványokat, és hatékony rávezető technikákkal a helyes esésekre. Minden gyereknek, aki sportágat választ, érdemes elsajátítani az Esések Iskolájában a sérülésmentes jó eséseket, hogy választott sportágában eredményesebb legyen. Aktív sportolók is kapcsolatba kerülnek a talajjal – így vagy úgy, de minden sportágban előfordulnak esésekkel járó balesetek, ezért a módszered hatékonyan segítené a balesetek megelőzését. Erre eddig a judo volt a minta. Aki mindezt nem tanulja meg. az szakszerűtlenül esik el. Beveri a végtagjait, a fejét és még lehetne sorolni tovább, hogy mit.
 

– Támogatnád-e azt, hogy akik az Esések Iskolájában tanultak, a küzdősportokban használt minősítő rendszerhez hasonlóan kapjanak egy övet vagy minősítést, melyet minden küzdősportszövetség elfogad alapnak?

– Mindenféleképpen, hisz ha valamit teljesítenek, megtanultak, és azt használni is tudják, akkor azt el kell ismerni. A küzdősportági szakszövetségeknek véleményem szerint elfogadható, amit az Esések Iskolája tanít. Az Esések Iskolája által tanított eséstudás azon más sportági szakszövetségeknek is hasznos lenne, amelyek erre nem orientálják a versenyzőiket, vagy nem akarják lemásolni a judósokat.

További info: www.esesekiskolaja.hu