Mestre Zebrinha-t már nem kell bemutatni a Budomagazin.hu olvasóinak, hiszen magyarországi látogatásai mindig új fejezetet nyitnak a capoeira honi történetében.
Mestre Zebrinha volt az első mester, akinek tanítványai elhozták hazánkba, az akkor itt még ismeretlen capoeirát. Ő igazi játékos, nemcsak arról híres, hogy technikás játékával komoly energiát képvisel a körben, de tanítványai is joggal büszkék arra, hogy csoportjának, a Legiao-nak tagjai. A mester nyáron megkapta a capoeirában kapható legmagasabb fokozatot, nagymester lett. A hétvégén sorra kerülő II. Batizado kapcsán beszélgettünk a mestre-vel.
– Nagyon meglepődtem, amikor Mestre Esquisito átadta a piros-fehér övet, azaz a nagymesteri címet. Sohasem vártam és sohasem kértem, hiszen már mester vagyok és nem vágyom többre.
Én Mestre Esquisito iskolájában kezdtem el capoeirát tanulni Brazíliavárosban és tőle kaptam meg a professzori, azaz tanári fokozatomat. Később családommal Fortalezaba költöztünk és ott folytattam a hivatásomat.
Most annyi évvel később a mesterem egyenrangúként ismer el. Elmondta, hogy a munkámért, a folyamatos tanulásért (idén sikeresen leraktam a második diplomámat is) és a tanítványaim játékának és ismereteinek minőségéért kaptam a fokozatot.
Mestre Zebrinha és Professor Pipoca
– Ön Brazíliában él, van valami újdonság a capoeira őshazájában?
– A capoeira mindig fejlődik, szinte napról napra születnek új technikák, kombinációk vagy dalok, ritmusok. Tanítványaimtól elvárom, hogy aktualizálják tudásukat, mindig napra készek legyenek a körben.
Mi főleg regionalt játszunk, annak is a nagyon technikás, gyors és objektív változatát, ehhez folyamatos edzésben kell lenni, minden nap újabb erőfeszítést kíván, hogy még jobbak legyünk.
Brazíliában még mindig tart a benguela-láz. Ez egy Mestre Bimba kreálta játék, amelynek mostani formája valósággal lenyűgözte a capoeirás társadalmat. Nem mindenki tud benguelát játszani, mert roppant alapos technikai tudás kell hozzá, másképp nem megy.
– Mi a véleménye a magyar légiósokról?
– Negyedszerre járok itt, azóta folyamatos a fejlődés. Aki az én tanítványom szeretne lenni, annak tanulnia kell – éjjel és nappal. A magyarországi edzők Graduada Lu és Professor Pipoca nagyon jó munkát végeznek és a tanítványokon is látom, hogy mennyire szeretik azt a capoeirát, amit mi otthon Brazíliában játszunk – mert nem lehet különbség a kinti és a magyar légiósok közt. 
Graduada Lu felhúzza a berimbao-t
A Legiao tanárai nagyon sokat utaznak, hiszen Európa szerte egyre többen érdeklődnek az igazán technikás játék iránt. A tanárok Cseh-, Lengyel- és Fehéroroszország után most Budapesten találkoznak, majd Németországba megyünk együtt. Utána ők Finnországba mennek, míg én Afrikába.
Ez nagyon nagy megtiszteltetés nekem, hiszen a capoeira születésének egyik legfontosabb állomáshelye, Angola volt és most az ottani fiatalok felkértek, hogy indítsam útjára a Legiao-t náluk is, úgyhogy két hét múlva megizzasztom őket.
De most hétvégén a magyarokon a sor. Rengeteg brazil vendégtanár jön el Budapestre, mert nagyon kíváncsiak az itteni munkára, a légiósok vendégszeretetének és energiájának jó híre van.
  |
