Kovács Antal a negatív előjelek ellenére is parádésan szerepelt a római cselgáncs Világkupán. A 100 kilósok mezőnyében versenyző olimpiai-és világbajnok judókánk megnyerte a viadalt. Tette ezt azok után, hogy pár hete a lengyel nagydíjon, a bronzmérkőzésen, éppen egy magyartól, Hadfi Dánieltől kapott ki.
– Lengyelországban még közel sem voltam jó formában, még közel sem éreztem úgy a judot, mint most. De ez azt hiszem természetes, hiszen december óta nem versenyeztem – nyilatkozta a JAKO Sporthíradóban Kovács Antal, majd hozzátette: “Noha kétségtelen, hogy Hadfi nagyon tehetséges, ennek ellenére azt vallom, hogy még jobb vagyok nála.”
Ki hol indul?
Befejezi
Mivel Hadfi (interjúnk itt) is és Kovács Antal is teljesítette már mind az Európa-bajnoki, mind a világbajnoki kvótát, így felmerül a kérdés: kettőjük közül kimegy majd az EB-re és vb-re.
Egyes hírek szerint, megbeszélés kérdése lesz, hogy ki melyik versenyt kapja meg.
– Valóban egy közös megbeszélés után döntjük el, hogy melyikünk, melyik versenyt kapja. De még erről nem beszéltünk. Ráadásul még én magam sem döntöttem el, hogy melyikre szeretnék elmenni. Egyedül Európa-bajnoki győzelmem nincs még, viszont úgy látom, hogy a világbajnoki cím – ebből már ugye van egy – idén nem elérhetetlen számomra. Mert az tény, hogy idén abbahagyom. Már csak az a kérdés, hogy melyik világversenyen intek búcsút a cselgáncsnak.
A család mindenek felett
Kovács elmondta, nem a gyakran előforduló sérülései, izületi problémái miatt vonul vissza. Béres doktornak köszönhetően ugyanis még hadrafogható lenne.
– Megnősültem, és bizony szeretnék családot. Ha pedig minden jól alakul, akkor még az idén világrajöhet a kis Kovács. Ám nem szeretnék úgy apa lenni, hogy soha nem láthatom az edzőtáborok és a versenyek miatt a gyermekemet. Át szeretném élni az apai örömök minden percét. A feleségemmel is így beszéltem meg, hogy ezt az évet még az élsportra szánom. Aki annak ellenére tudomásul vette ezt az óhajom, hogy korábban azt mondtam: az olimpia után, befejezem. A kedvesem ugyanis nagyon jól látta rajtam, hogy így, fájó kudarccal, nem fejezhetem be ezt a szép sportágat, még a sok-sok érem, dicsőség ellenére sem. Igenis szükségem van arra, hogy szépen inthessek búcsút a sportágamnak. Ezért szántam még rá ezt az évet az élsportra. Utána már jöhet a civil élet, a család.
